Ha nem hív fel...

2021. Azt mondta nekem a Dóri barátnőm, hogy veled olyan hajmeresztő dolgok történnek mindig. Hát igen. Ez vagyok én.

Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel. / Nem kellesz eléggé c. film/

Rossz szomszédság......

 2024.02.14. A rosszindulatú, irígy, gonosz szomszédom tönkretette a napomat, mint később kiderült nem csak egy napomat, mert most, amikor írom ezt a bejegyzést, már március 13-a van, és eddig mindennapom, minden órám úgy telt, hogy a szomszéd és a kerítése körül forogtak a gondolataim, 

Belátásgátló hálót tettem a kerítésre még tavaly nyáron, amikor Lizi átkúszott hozzájuk, és a drága jó Szentkúti család Józsija ordenáré módon fenyegetett, hogy agyonbaszom a kutyádat, ha mégegyszer átjön, meg hogy gondoskodjak róla,  hogy az ő szar kerítésén ne tudjon a kutya átmenni. Na, akkor is voltam álmatlan éjszakáim, de megjavítottuk a kerítését, és hogy ne is lássa macskákat, nyestet, még ezt a hálót is feltettem. Nem is volt semmi gond, jól működött, Lizi meg sem próbált ott átmenni, ahol a háló volt, máshol tett néhány kísérletet, de nem tudott már átkúszni. Hogy ne essen kísértésbe, és én is nyugodtabb legyek, mégegy 10 méteres tekercset tettem fel. Ez kiverte a szomszédnál a biztosítékot. Sajnos csak egy kis részről készült videó. Készült már, mert harapófogóval jött. Levagdosta a hlót rögzítő műanyag bilincseket, ahol nem sikerült, ott a hálót is széttépte, közben mondta a magáét. Próbáltam egy darabig nyugodt hangon kérdezni, hogy mi a baja, miért zavarja, beszljük már meg, de hőbörgött, mondta a magáét. Környezetre káros a műanyag, felmelegszik mögötte a levegő, tönkremegy a kertje, ez az ő kerítése, ide én nem tehetek semmi, mit akarok én titokban csinálni, amit nem láthatnak, stb. Elmebeteg. 

2026.10.19. Még abban az évben baráti segítséggel és Eszter, Matyi segítségével készült egy pótkerítés 10 cm-rel beljebb, az én kertemben, amire már feltehettem a hálót. Nagyon megviselt a dolog, és a mai napig sem megyek szívesen a háznak arra az oldalára. Telepítettem sövényt is, mert a háló nem lesz örök, a sövény sokkal jobb megoldás. Sajnos nehezen 

fejlődik, el is pusztul néhány, amit 

pótolgatok, magam is gyökereztetek 

hajtásokat az esetleg kipusztult tövek 

helyére. De összességében élnek, 

és ha lassan is, de fejlődnek. 

KI VAGYOK ÉN

 Nemrégiben rájöttem, hogy engem senki sem ismer. Miért is? Mert a szüleim lehet, hogy sohasem ismertek, a gyerekeim az életem elejéből kimaradtak, az unokáim meg főleg, a szeretőim semmit sem tudtak rólam, a férjem és további élettársak ismerhettek volna, talán sokat tudtak, tudnak rólam, de hát az is elenyésző az elmúlt 69 évhez képest. Talán a lányom tud rólam a legtöbbet, főleg néhány éve, és nagyon értékelem az erőfeszítéseit, hogy többé-kevésbé rendszeres kapcsolatban legyen velem, és kérdezzen, segítsen,egyáltalán kommunikáljon velem.

Érdekel egyáltalán valakit, hogy ki vagyok én? Lehet, hogy egyszer majd igen, úgy, mint ahogy én nagyon-nagyon kiváncsi lennék a nagymamáimra, nagypapáimra, és mindenkire, akiről már semmit sem fogok megtudni, bár nem adom fel, igyekszem a lehető legtöbbet kideríteni. Jó lett volna időben felébredni, odafigyelni, mert maguktól is sokat meséltek, bár pl. a Nagyi nemigen mesélt magáról az életéről, a szüleiről, a szerelmeiről.

Az életem jelenlegi szakaszára nem vagyok túl büszke, nem vagyok sem túl tevékeny, sem túl aktív, sem túl egészséges, de még a szükséges mértéket sem ütöm meg. Erről nem tehet senki más, csak én. Belehabarodtam a kötésbe, horgolásba. Élvezem a szabadságot mindenféle értelemben vett szabadságot.

Horgolni és kötni a Nagyi igyekezett megtanítani. Szegénynek nem lehetett könnyű dolga, mert emlékszem, hogy nem értettem, és sírtam, gondolom hisztiztem is. Nem tudom, hogy mennyire voltam hisztis egyébként. Erről sohasem beszéltek. Csak remélem, hogy azért, mert nem voltam az. Nem értettem, hogy amíg másnak a sorok vízszintesen haladnak, és alakulnak a kezeik között, nekem miért lóg lefelé, függőlegesen az elkészült rész, én nem lógó dolgot akarok horgolni. Igaz, hogy alig emlékszem valamire gyerekkoromból, de erre határozottan igen. Aztán már nem tudom, hogy mikor jöttem rá, hogy a meghorgolt darabnak ott van helye a két kezünk között, ezért lóg lefelé, és ha leterítjük, akkor nekem is ugyanolyan vízszintes sorok lesznek, mint mindenki másnak. De kb. ez az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy szerettek volna megtanítani, és erre a tanításra hogy reagáltam. Viszont a meghorgolt darabok közül sokra emlékszem. Pl. az almazöld ruhámra, az Eszternek horgolt gyönyörű narancssárga ruhára, és bár kötni kevésbé szeretek, de Matyinak kötöttem egy csavart mintás kék pulóvert.

Engem egyébként valószinűleg nemigen lehetett úgy tanítani, mint más gyerekeket. Ezt abból gondolom, hogy nehezen fogadtam, fogadom el a tanítást, jobban szeretek mindent magamtól megtanulni. Tudom, más kárán tanul az okos, de én ezzel nemigen törődtem. Ha igaz, erre hamar rájöhettek a szüleim is, mert a családi szájhagyomány alapján az első szavam az "ededül", vagyis egyedül. Nem szeretem a mai napig sem a segítséget, én mindent egyedül akarok megoldani, egyedül, saját kutatások, böngészések alapján megtanulni, stb. Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz tulajdonság-e. 

A varrást nem magamtól tanultam, és szerencsére Nagyit sem nyaggattam az értetlenségemmel, hanem amikor kicsik voltak a gyerekeim, még GyES alatt, elmentem egy varró tanfolyamra, valahova Zuglóba, a Thököly útra. Itt kéne megköszönnöm anyukámnak és Nagyinak, hogy biztosították nekem ezt a lehetőséget, és valószinűleg ők vigyáztak a kicsi gyerekeimre ezidő alatt, de hát erre sem emlékszem pontosan. A tanfolyamon megtanítottak szabásmintát készíteni. A mai napig féltett kincs, őrzöm a kis selyempapírból kivágott szabásmintákat, a füzeteket a szerkesztés rejtelmeiről,, és a hasznos tudnivalókról, a varrás fogásairól.

Nagyon sok mindent varrtam. Végtelen öröm volt a sok használati tárgy és ruhanemű készítése. Függönyök, lámpaernyők, ágynemű huzatok, gyerekruhák, magamnak ruhák, blúzok, nadrágok, még egy dzsekit is varrtam és egy hosszú estélyit is. Erről meg az jut eszembe, hogy milyen jó világ volt. Bérletünk volt az Operába, vagyis az Erkel színházba, és akkor még alkalomhoz illően felöltöztek az emberek. A narancssárga estélyimhez felvettem a sötétzöld köves ékszer szettemet. Ezt a mai napig őrzöm. Szerintem szép is volt és nagyon jól állt nekem. A horgolásnál említett almazöld ruha is nagyon jól állt. Még az is lehet, hogy van egy kis maradék fonal a kincses dobozban, ahol a fonalakat őrzöm :)

Torna, sport

Ez a fejezet a gyerekkoromban kezdődött. Gondolom anyám ötlete volt, hogy művészi tornára kell járnom. Szerintem ez az ő álmainak egyike volt, amit rajtam keresztül, általam vélt megvalósulni, vagy pedig az ő feljebb törekvése, nagyobbra vágyása, nemesi, kfinomult életre vágyása volt az oka. Pestre, az akkori Fürst Sándor utcába vittek a Duna (?) mozi feletti egyik lakásba. Gondolom ez nem csak egy magánkezdeményezés volt, főleg nem az ötvenes években, mert a tornadresszemre a Spartacus egyesület, de lehet, hogy torna club jelvényét patentoltuk oda. Ez a jelvény a mai napig megvan, a nagymamám varródobozában őrizgetem, nem válnék meg tőle semmi pénzért sem. Azért patent, mert egy tornaruhám volt, azt kellett az óvodában (vagy az iskolában?) is hordani, biztosan nem tellett kettőre. Elgondolkoztam, hogy óvodás voltam-e, vagy iskolás ebben az időszakban, de biztosan max. alsó tagozatos lehettem. Most beugrott, hogy mennyire utáltam azt a négy patentot ott a tornaruhámon, amikor nem volt rajta ez a rombusz alakú jelvény.

Szóval ez a művészi torna a ritmikus sportgimnasztika elődje volt. Valóban művészi, szinte balettos kézmozdulatok, kicsit akrobatikus mozdulatok a szőnyegen, mindez zenére. Nyújtás, lazítás, mozgás. Úgy emlékszem, hogy nem szerettem oda járni, de a torna végén minden alkalommal vehettünk 1-1 töltetlen savanyú cukrot egy dobozkából. Olyan málna formájú és méretű volt, mintha az íze is a málnáéhoz hasonlított volna. Imádtam. El sem tudtam volna képzelni finomabbat akkor.

A következő sportélményem, hogy az általános iskolai tornaórákon Stima Ottó tanár bácsi, testnevelő tanár próbál futásra ösztökélni, nem tudom honnan gondolta, hogyha azt mondja, hogy szedd a lábad kötözött sonka, akkor szeretni fogom a tornateremben róni a köröket. Hát innen üzenem neki, hogy nem, sőt, futni a mai napig nem szeretek. Persze most már szeretnék, de nem tudok. 

Ebben az időszakban úgy látszik más kellemetlen dolog is történt, mert élénken emlékszem, hogy a tornateremben a bordásfalak előtt mászórudak és kötelek lógtak. De sajnos nem csak lógtak, hanem fel is kellett mászni rájuk. Na, a rúdra néha sikerült felmászni, igaz beleizzadtam, és akkor csúszott, és mégsem sikerült a tetejéig elérni, de lefelé már nem volt erőm tartani magam, és csak csúsztam. Nem volt kellemes. Főleg a lábfejemen és a kezemen dörzsölődött fel a bőr. Na, de a kötél! Hát az egy kínzőeszköz. Sem felmászni nem tudtam rá, sem lejönni, ha sikerült is pár centivel feljebb jutnom a magasságomnál. A kötél szétdörzsölte a lábfejemen a bőrt, sem zoknit, sem cipőt nem tudtam felvenni égető fájdalom nélkül, a zoknit levenni meg egy újabb kín volt, mert beleragadt a nedvedző sebbe, és feltépte a gyógyulni készülő sebet.

Na, persze itt nincs vége a megpróbáltatásoknak, mert volt még a szekrényugrás, amiben szintén nem voltam jó, de álmomban átrepültem nem is egy tornatermi szekrényt, szinte szálltam, olyan voltam, mint egy kecses, izmos párduc, amikor a dobbantóról a magasba emelkedtem, és hatalmas ívvel szálltam el a szekrény felett és egy gördülékeny bukfencben teljesedett ki a produkcióm. Ilyenkor nagyon büszke voltam magamra, és egy olyan boldogság öntött el, amit még nem éreztem korábban. Kár, hogy fel kellett ébredni. A valóságban sokszor beleakadt a lábam, vagy túlzottan a szélére tettem a kezem, és felborult, vagy csak felugrottam rá, onnan meg leugrottam. 

Na, de jött a felső tagozat, és talán innentől jobbak az emlékeim. Mert belépett az életembe a kézilabda.

Persze az édesanyám nem adta fel, hogy az ő álmait teljesítsük, ezért jártam teniszre, vívásra a Vasasba a Pasaréti útra, de egyik sem az én sportom volt. A vívás főleg nem. Nekem, aki nem tűri a monotóniát, hetekig, de lehet, hogy hónapokig az alapállást, támadóállást, kitörést kellett gyakorolni. Na nem, hát ez nekem nem ment. A teniszben sem láttam igazán magamat, egyáltalán nem okozott örömöt. Valahogy az úszás sem tetszett igazán. A Császár uszodában voltak az edzések és a versenyek, de nem voltam túl lelkes.  Nekem kellett egy másfajta izgalom, egy másfajta adrenalin, ami pl. a művészi tornában is inkább megvolt a zene, a lendületesség miatt, de a kézilabda az, amit biztosan nekem találtak ki. Persze nem én voltam a legjobb, de jó voltam, élveztem, kűzdöttem, jártam az edzésekre, és eredményeket értünk el. És hát kezdett kinyílni a világ, már nem csak az osztálytársak, a suli csapatának tagjait ismertem, hanem más iskolák csapatainak tagjait is, és hát naná, hogy a fiúkat is. Nem csak a nyerni akarás, a kézilabda élvezete, hanem a társaság is csoda volt. Drukkoltunk egymásnak, jókat dumáltunk, flörtölgettünk. És szerelem is szövődött..., de ez egy másik téma lesz 😉Miután nagyon jól szerepeltünk az iskolai bajnokságokon, az edzőnk javasolta, hogy egy sportegyesületben kéne folytatni, hogy még jobb eredményeket tudjunk elérni. Így kerültünk a Typográfia egyesületbe, de az már nem olyan volt, mint az iskolai edzés, messze is volt, a társaság sem volt az igazi, az edzőről nem is beszélve. Jobban szerettem volna megmaradni az iskolai csapatnál, de ott sajnos a 8.osztály befejezésével véget ért a kézilabda álom is. A gimnáziumban nem volt kézilabda, csak kosárlabda. Gondoltam labda, labda, de nem!!! Ég és föld. Nem léphetsz akárhányat, nem foghatod meg két kézzel a labdát, nem veheted el akárhogyan a labdát az ellenféltől, magas sem voltam, stb. És nagyobb is a labda, nekem meg kis kezem van :(, szóval nem lett belőlem lelkes kosárlabdázó. A versenyszerű sport itt véget is ért. A legszebb emlékeim közé tartozik, örülök, hogy része volt az életemnek, mégha rövid ideig tartott is. A tesi órákkal nem volt bajom, ügyesebb voltam az átlagnál, és az általános iskolai edzéseknek köszönhetően nem volt baj az állóképességemmel sem. Kosarazgattunk is, de mély nyomot nem hagyott bennem, így írni sem tudok róla többet.

Bár időrendben nem most következne, de mégiscsak külön fejezet, amikor a Kapás utca Mártírok útja (ma Margit körút) saroknál a nem biztos, hogy jól emlékszem Két szürke ló, vagy búsúló ló étterem mellett a Budai Táncklubba jártam táncolni tanulni, majd versenytáncolni. Ez nem volt hosszú időszak, de tarthatott volna tovább. Nagyon élveztem és szerettem. Nem volt könnyű, és olyan katonás volt, amikor a lépéseket diktálták. Lép, lép, fordul, vagy alávág, kilép swing, vagy gyors, gyors, lassú, vissza, stb. A saját ruhánkban, cipőnkben versenyeztünk, nem voltak szép suhanó, szálló, libbenő, pörgő-forgó álomruhák, magas sarkú csillogó cipők. De így is nagyon jó volt. Ez is szép emlék marad. Később ebben a Budai Táncklubban tartottak össztáncot. Ez volt az akkori neve a buliknak. Élő zenekar játszott modern tánczenéket, és azt táncoltunk, amit akartunk, azzal, akivel szerettünk volna. Izgalmas volt, és persze jó volt, ha felkértek, főleg, ha olyan fiú kért fel, aki tetszett is. A legrossabb az volt, hogy a szoknyához harisnyát kellett felvenni. Úgyhogy ezzel a témával folytatom egy új fejezetben.

Harisnya, miniszoknya, farmer nadrág, orkán kabát, lastex nadrág, stb.

A 60-as években a lányok szoknyában jártak, a fiúk nadrágban. A szoknyához nyáron zoknit vettünk fel. Volt bokafix, és volt térdzokni. A térdzoknit iskolás korban már nem szerettük, égő volt viselni, kislányos volt. Zokni nélkül nem vettünk fel cipőt. Titokzokni akkor még nem létezett. Később, amikor a nylon harisnyák elterjedtek, akkor volt a harisnya anyagából készült titokzokni nevű, felnőtteknek készült zokni. Ezt leginkább szandálokban hordták. Nagyon nagylányos volt, amikor harisnyát vehettünk fel. És ekkor kezdődött a rémálom, a kínszenvedés első fejezete. Harisnyanadrágról hallani sem lehetett, csak kis gyerkeknek készült vastag szálú, leginkább bordás harisnyanadrág, fehér vagy más, sokszor elég ronda színben. De a vékony szálú, áttetszó, nylon harisnyanadrág nem létezett. Volt viszont harisnya. Harisnyatartóval. Miért volt rémálom? A harisnyatartót a bugyin kívül és alatta is lehetett hordani. Szorított, a lelógó gumik dörzsöltek. Pisilésnél volt kis gond, emiatt jobb volt a bugyi alatt hordani. A harisnyához egy jellegzetes patenttal lehetett kapcsolódni, a gumi része többször is eltört, elszakadt. Megtanultuk gombbal vagy kis pénzérmével rögzíteni a harisnyát, hogy mégse csússzon le rólunk. Egy oldalon 2-3 ilyen harisnyatartó gumi lógott a kapoccsal.

A térdig érő szoknya eltakarta, nem látszott. Nadrág alá is hordták később, ott azért elég gáz volt, hogy látszottak a kapcsok kidudorodásai a nadrágon keresztül. De jött a miniszoknya, és hát imádott viselet volt, szerették a lányok, meg a fiúk is. Nyáron rendben is volt ez, de télen a harisnyatartó kapcsai, és jó esetben csak a kapcsai, a harisnya vastagabb széle is kilátszott a szoknya alól, ha nem egyenesen tartottad magad, vagy előrehajoltál. A kikandikáló harisnyatartó viszont illetlen volt, így inkább kicsit megrogyasztottuk a lábunkat, kicsit guggoltunk, ha valami a földről kellett, vagy egy alsó polcról, stb. És ha egy fiú netán a szoknyád alá akart volna nyúlni, jobb volt inkább eltolni magadtól, minthogy találkozzon az undorító harisnyatartóval, stb. Később persze rájöttünk lányok, hogy a fiúknak ez nem volt annyira gusztustalan, mint gondoltuk, sőt kimondottan izgató volt.

Már nem emlékszem, hogy mikor került rám az első melltartó és miért. Nem takargattuk feleslegesen, ami szép volt és természetes. Nekem meg szép volt és természetes. Az akkori melltartók nem voltak túl szépek. Volt egy anyag, sifonnak hívták, azt hiszem abból készültek. Egy rugalmatlan kicsit fényes, de jó tartású anyag. Hátul gumírozott, és kapcsok is voltak. A pántja állítható volt, a kosár pedig mindennek nevezhető volt, csak szépnek nem. 

Persze voltak drága, csipkés, kívánatos melltartók, de a szülők nem feltétlenül szerették volna, ha kamasz lányuk bárki számára is kívánatos legyen. Mikor már én döntöttem, hogy mit hordok, akkor jöttek a szivacsos, drótmerevítős kosarú, csipkés melltartók. Szépek voltak, és ruhán át is érzékeltette, hogy ami alatta van, az még szebb 😉Na, nem tudom, hogy miért nem sikerült, de nem találták fel azt a megoldást, hogy a drót ne szúrja át a melltartó anyagát, és ne kezdjen el a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, természetesen középen, a két cici között lassanként kifelé kúszni. Iszonyatosan égő volt, ha nem vetted észre időben, és nem, húztad ki magadtól az egészet, és dugtad zsebre, vagy máshová. Aztán, ahogy híztam, a melltartók egyre kényelmetlenebbekké váltak. Szorított mindenhol, vágott a hónom alatt, a mellem alatt, kidörzsölte, olykor ki is sebesedett, melegben az izzadság miatt szaga lett, olykor gombásodás is előfordult. Ma is utálattal veszem fel, és csak akkor, amikor elengedhetetlen. Felveszem akkor is, ha a lányommal vagyok, mert egyszer tett egy kioktató, rendre utasító megjegyzést arra, hogy milyen is az, ha nem viselek melltartót, és ez a környezetemnek gusztustalan. Nagyon rosszul esett, nem fogom elfelejteni. Ilyen megjegyzést, kioktatást máskor is tett. Például nem olyan régen arra, hogy ne öltözzek, vetkőzzek az unokáim előtt. Jó lenne emlékezni, hogy pontosan mit mondott, de kb. az volt a lényege, hogy megundorodnak a szexualitástól. Na, hát ez sem esett jól. Szerintem ezt a dolgot és mindent, ami a testtel és a meztelenséggel kapcsolatos valamiért egyáltalán nem a helyén kezeli. 

Pl. a nudista strand számára egy elrettentő élmény volt. Nem értem, hogy miért, de elmondta többször is. Nem értem, hogy a természet, a természetesség miért rossz dolog. Történhetett vele valami, bántották, volt az életében erőszak? Nem tudok róla.

Chalk paint, avagy szerelem első látásra, vagy a krétafesték esete sfdórával

 2017. A Pinteresten egészen más után (krétafilc ablakdíszítéshez karácsonyra, húsvétra az unokákkal közösen témában) kutakodva felugrott egy csináld magad festék. Krétafesték. Még csak nem is hallottam róla. Elolvastam, bár nem tünt túl bonyolultnak, de nem szándékoztam ilyenbe vágni a fejszémet, főleg, hogy a használata nem alkalmas bárminek az átfestésére.

2019. Sokszor olvastam a krétafestékről, és a karácsonyi sajátkészítésű díszekhez, dobozkákhoz, régi bútorokhoz nagyon is javasolt, rengeteg technika, antikolás, repesztés, stb. Anikó (Rozboráné Megyesi) is használta, és adott is belőle egy kis maradékot, hogy próbáljam ki. Persze letettem a garázsba a festékekhez és azóta sem nyúltam hozzá, de már akkor motoszkált bennem, hogy át kéne festeni az étkező székeket, köszöhetően ez Anettnak, akitől tanácsot kértem a nappali, konyha átrendezéséhez, megújításához. Ő mondta, hogyha szabadulni szeretnék a cseresznye színtől, akkor a székekekkel
könnyű dolgom lesz, mert úgy néz ki fából vannak, csiszolhatóak, festhetőek.

2020. Keresgélek a Fb-on csoportok után, és kiderül, hogy több helyen is árulnak több gyártótól származó krétafestéket, több csoport is van, és mindent képesek átfesteni, és nagyon szép szinek vannak, és csak jót mesélnek. Ekkor találkoztam először a Nemiskacat névvel és Annie Sloan termékeivel. Valamiért még az is tetszett, hogy Biatorbágyon van az üzlet, és a rendelésért el lehet menni személyesen. Ki is néztem egy sötétbarna színt, meg is rendeltem volna a székekhez, de nem volt raktáron. Kérdeztem is tőlük és kedvesen, segítőkészen válaszoltak. Majd beütött a covid, és az egész elfelejtődött.

2022. azt írtam, hogy elfelejtődött, de ez nem igaz, mert ezek a kis tervek, elképzelések állandóan ott motoszkálnak a fejemben, nem hagynak nyugodni, időről-időre tájékozódom, tovább tervezgetek, informálódok. Most már célirányosan a Nemiskacat Látványműhely bejegyzéseit, eseményeit bogarásztam, amikor láttam, hogy tart workshopokat a kezdőtől a haladóig, mindenkinek. Többszöri nekifutásra sem sikerül egyikre sem jelentkeznem, mindig betelt, mire én eljutottam a jelentkezési lapig. Majd jóval karácsony előtt (úgy látszik mindenki a beiglit sütötte), sikerült egy januárira jelentkeznem és kisebb zökkenővel, de a pénzt is átutalnom. Nagyon izgultam, sokszor megnéztem, hogy mi is vár ott rám, miket fogunk csinálni, ilyen infókat kapok, stb.

2023.január 19. Alaptechnikák workshop napja. Sokat tanultam. Nem csak a krétafestékről, a technikákról, hanem hozzáállásról, üzleti etikáról, stb. Szendrődi Nemiskacat😄 Enikőt nagyon megszerettem, és tudtam, hogy nem az utolsó találkozásunk lesz. Itthon beindultak a fogaskerekek, és már tervezgettem, hogy mit és hogyan festek át, és hogy újabb nagy lépést teszek a lakás otthonossabbá, izlésesebbé, egységesebbé tétele irányába. 

2023.február 4. Segítség! Ezzel a tárggyal írtam e-mailt Enikőnek, mert nem vagyok merész a színválasztásban, a festékválasztásban, stb. Nagyonkorrekt segítségetkaptam, zoomon beszéltünk majdnem egy órát, és elindult a megrendelés, február végére már megvolt mindenem, ami a festéshez kellhet. Úgy döntöttem, hogy a tv állvánnyal kezdek, mert azt nem sajnálom, ha elrontom, és csúnya lesz. Persze nem könnyű, de meg fogom ugrani.

2023. március 7. Kezdődik! Lefotóztam eredeti állapotában, majd kiürítve.

2023.március 9. Mindent leszereltem, ami mozdítható volt, 
a talpára, azaz a kerekére állítottam, és vettem egy nagy levegőt. 

Kezdjük, bíztattam magam. És elkészült a Harzo hídképzővel az alapozás. 

2023.március 10. Újabb kihívás. Jön az első festésem "élesben". Vajon zöld-e a kék? A kacsatojás szinű festéket kell-e kevernem egy kis sárgával, hogy ne kék legyen? Van, aki azt mondja ez a festék zöld, van, aki határozottan állítja, hogy kék. Vannak fotók, amin nagyon kék, vannak, amin gyönyörű zöld. Tanár úr kérem, én készültem :) Vettem egy kis doboz sárgát is. Sőt, találtam egy nagyon jó weboldalt, ami kimondottan az Annie Sloan szinek keveréséhez ad segítséget. Úgyhogy látod, gondolatban már végipörgettem minden lehetőséget. Még egy utolsó pillantás a Nemiskacat weboldalára, hogy melyik ecsettel is csináljam? Ha sima felületet szeretnél, akkor a laposecset a nyerő. Hát én sima felületet szeretnék, nem annyira a TV állvány, hanem a jövőbeni konyhabútor festés eredményére gondolva. (🥫=dobpergés) Doboz kinyit, felkever, és ugrálni szeretnék örömömben, mert ez bizony zöld, méghozzá nagyon szép zöld. A dobozból kezdtem neki a festésnek. Nem öntöttem ki tálkába, nem higítottam. Részben takarékosság miatt, részben, hogy ezt is kipróbáljam, megtapasztaljam, milyen ebben az állapotában festeni vele.  Nem csalódtam. És már vannak tapasztalataim. Pl., hogy kicsit kell higítani, ha sima felületet szeretnék. A forgó lapot és a polcot már higítva festettem. Gyönyörködöm a munkámban, ahogy szárad. És várom - dehogyis várom -, hogy kéküljön. Az ecsetet jól kimostam, beleállítottam egy vizes flakon levágott aljába, a tálkába kiöntött higított festéket lezártam, a festékes dobozt jól lezártam. Nem tudom, hogy holnap fogok-e festeni, érzésem szerint nem. De akár már ma nekiállhatnék, mert az első ecsetvonást reggel 8 órakor húztam, 10 órakor már itt ültem a gépnél, és most 10:20-kor már száraz a legnagyobb része. És akkor jöjjenek a mai fotók!           
    

Gondolatok, szösszenetek, idézetek pl. Moldova az öregségről

 Kezdem megérteni, hogy az öregek, miért mondják, hogy már szívesen elmennének, nem tartja őket itt semmi. Szépen lassan kiürül a világ körülöttünk. Meghaltak a szüleink, a rokonaink, a munkatársaink, az iskolatársaink, a közeli és távoli barátok, a kanárink, kutyánk, macskánk, meghaltak életünk korábbi  részét képező írók, színészek, zenészek, költők, és mindenki, aki számított és fontos volt, és az is, akit csak alig-alig ismertünk. Az erőnk egyre csak fogy, a lelkesedésünk meglenne, de miután nem tudjuk megvalósítani az elképzelésünket, ezért az elképzeléseink is csak fogynak, míg végül beszűkül a minket körülvevő néhány négyzetméterre. Még nem találtam meg, hogy mi a jó az öregedésben, de igyekszem....

(2022.06.04. Moldova György halálának hírére jutotak eszembe ezek a gondolatok)

Depresszió

2020.06.22. Agyalok, hogy mitől vagyok depressziós, miért nincs késztetésem, indíttatásom, motivációm, miért vagyok mindig fáradt, miért fáj mindenem.

Azt tudom, hogy nagyon hiányzik a társaság, az emberek, barátok. De nincs.

Céltalanul ébredek sokszor. Persze bőven van mit csinálnom, mert a kert, a lakás, a házkörüli munkák minden napra adnának elfoglaltságot, de más hiányzik.

Ha úgy nézzük, az Albert és az Ernő ilyen szempontból nagyon jó partnerek voltak. Sokat jöttünk-mentünk.

Elhatároztam, hogy hét végéig a bejáratnál és a lakásban lévő rendetlenséget felszámolom. Elkezdtem. Haladtam. Nem annyit, mint szerettem volna, de már ez is eredmény. Sajnos a térdem nem bírja, még széket is vittem ki a garázsba. Most persze a szék útban lesz. Meglátjuk.

Újkrumpli készül, jól néz ki, lehet, hogy kivételesen sikerülni fog.Salátát is csináltam, nehogy este befaljak valami hízlaló dolgot.

Esik az eső, álmos vagyok, de legalább már nem elégedetlen.

És itt a hétfő. Tervek vannak. Eddig jószerivel csak neteztem és telefonáltam. Egyik sem haszontalan. Próbáltam időpontot kérni a neuropszichiáterhez, de még mindig nem rendel. Próbálkozzak július közepén. Hurrá.

Újra és újra bejelentem a járdán álldogáló többtonnás konténerszállítót, darus autót, kamiont. Nem sok sikerrel, de nem adom fel. És az illegális szemétkidobókat is. Mit csináljak, utálom az ilyesmit.

Próbálkozom a felesleges, de még használható dolgok értékesítésével, pl. medencetakaró, íjszelep, kismegszakító, stb.

2020.06.23. Ma voltam családállításon. Az előrejelzett 1-1,5 óra helyett 3 órát voltam ott, elfáradtam, de azonnal folytatnám, mert olyan érdekes volt. Mi az, amit érzek? Egy feldobott állapot, hogy valami új információ, valami új összefüggésre derült fény az életemben. És megszünt bennem egy kis hiányérzet, valahogy teljesebbnek érzem magam. az a melegség, amit éreztem, amikor a három párnára néztem, az kimondhatatlan. Akkor éreztem magam teljesnek.

Kicsit elkeseredtem, mert írtam Elemérre, hogy szeretnék vele beszélni, de lehet, hogy már megint olyan kapcsolatban él, hogy képtelen velem telefonon beszélgetni. Most is terel, félrebeszél. Hogy ma nem tud hívni, majd holnap, stb. Megírtam, hogy csak egy találkozásra szeretnék időpontot egyeztetni vele, de erre is azt írta, hogy majd megbeszéljük. De hogy beszéljük meg, ha nem lehet beszélni vele. Semmit sem változott. Kiváncsi vagyok, hogy alakul. Én nem keresem mégegyszer.

2020.06.28. Pénteken felhívott, fogunk találkozni. De hiszem, ha látom.... Enikő rengeteget segített, de igazából nem tud magával mit kezdeni, nem szokott hozzá, hogy egyedül játsszon. azért jó volt, hogy itt volt. sokat dumál, de nagyon kis hebrencs széllelbélelt. A tegnapi bográcsozás jól sikerült. Én nem bírtam a meleget, és a húgomat. Kár, hogy ennyire idegesít. A vörösboros marhapörkölt tökéletesre sikerült.

2020.06.30. Ma nyugis napom van, lesz. Kávé, reggeli, recept iratás, egy-két e-mail, kis pakolgatás. Nagy elhatározás, szőnyegtisztítás lesz, aztán átállok nyári üzemmódra, ha megszáradt feltekerem, leviszem a pincébe őszig. Főznöm nem kell, van nagyon jól sikerült gyümölcsleves, és megmaradt a pénteki rendelt kajám, és van még marhapörkölt a szombati bográcsozásból. Szóval kajával el vagyok látva.

2020.07.02. Ma voltam vérvételen. Alig találta meg a vénám, de csak egyszer szúrt. Sokszor elállt, megmozgatta a tűt. Na, ez nem kellemes. Pedig rengeteget ittam tegnap.

A mai napom eddig azzal telt, hogy bogarásztam a neten. Hévíz időpontfoglalás, betegelőjegyzés, parkolókeresés, programok, stb.

2020.07.05. Pénteken voltam dr.Pataki Ilonánál. Neuropszichiáter. Kaptam egy házi feladatot. Miben vagyok jó, mit tudok jól csinálni. Őszintén? Eddig semmi sem jutott eszembe a főzésen, evésen kívül. Minden, amiben jó voltam, odalett. Tegnap füvet nyírtam, nagyon kipurcantam. Pedig időben kimentem, de még így is nagyon meleg volt. Pár paradicsomot megkötöztem, egy szőlőt is. Napok óta nem voltam kint, de lehet, hogy egy hete. Nem volt kedvem. Sajnos meglátszik. Ezen erősen el kell gondolkozni, mert, ha nem ügyködök minden nap, akkor úgy összejön minden, hogy akkor meg beleszakadok és nem érek a végére. Szóval vagy csinálom, vagy nem kéne konyhakert. De az meg olyan jó, mikor valami megterem, kimegyek, leszedem, megeszem. Uborkasalatát csináltam három saját uborkából. A régi, isteni finom uborkasaláta íze volt. Nahát.....

2020.07.06. Hétfő. Utazok Hévízre. Tele vagyok bizonytalansággal, de úgy érzem, hogy jó lesz. Szükségem van a kikapcsolódásra, a vízre, az úszásra.

2021.10.06. Átfutva a fentieket, elkeserítő a helyzet. Mi változott? Hát semmi, azaz jobb nem lett, csak rosszabb. Olyan, mintha egy másik bolygón élnék. Az emberek gonoszak, rosszindulatúak, frusztráltak. Mindent félremagyaráznak, félreértenek, de legfőképpen egy céljuk van, beletörölni a lábukat másba. Miért is?

- Boti kérte, hogy kössek neki kardigánt. Egyezett az elképzelésünk, már csak a szint, mintát, fazont kellett egyeztetni, ami nagy nehezen sikerült. Igen nehéz úgy, hogy nem tudunk beszélni, nem tudok neki mutatni dolgokat, csak akkor, ha itt van. Amikor ezen túllendültünk, kerestem fonalat, fazont. Csak mosógépben mosható, esetleg szárítógépben szárítható fonal jöhet szóba, így behatároltak a lehetőségeim. Egy fonalwebáruháztól kértem segítséget, semmitmondó válaszokat adott, de foglalkozott legalább velem, ezért tőle rendeltem meg a fonalat és a mintát, pedig nem volt olcsó. Elég gagyi mintát küldött, de nincs előttem akadály, mindent megoldok. Később kérte e-mailben a véleményemet a mintáról. Sajnos még nem tartottam ott, hogy véleményt írjak, dem ár találtam hibát, azt megírtam. Reakció nem érkezett. Nem baj. Eljutottam oda, hogy konkrét kérdésem merült fel, és további hibákat is találtam. Újabb e-mail ment. Válasz erre sem érkezett. Majd a Facebook csoport előnyeit kihasználva küldtem üzenetet, amire szintén nem érkeztt válasz, de kétnap múlva felkerült egy dörgedelem, hogy mindenki hagyja őt békén, ne küldözgessünk privát üzeneteket neki. Erre visszaírtam, hogy mégis, akkor hogy lehet elérni, hogy válaszoljon. Nem részletezem tovább, sértődött válaszok, vagdalkozások, gúnyos megjegyzések, kioktatások, stb., stb. Háromszor válaszoltam, majd lezártam magamban. A tanulságot levontam. Tudom, még fogok egy ideig pörögni ezen, de azt is tudom, hogy nem fogok vásárolni onnan.

Murhpy törvénye, avagy ami el tud romolni, az el is fog.....

 Bár valami horoszkóp féle azt mondta, hogy júliustól rámragyog a boldogság, a szerencse és minden pozitív dolog, de nagyon nem érzékelem, akárhogy is próbálom meglátni a történésekben. Hacsak nem az a pozitív, hogy bírom fizikailag és energiával. 

Azért jobb, hogy most nincs itt senki, mert örülök, hogy nem kell senkit sem elviselnem, alkalmazkodnom, jópofiznom, irányítanom, kigondolni, hogy mi hogy legyen,......

Már nem tudom hol, mivel kezdődött, ezért csak úgy emlékezetből (hehehe) írom.

- zuhanyajtó végleg megadta magát. Oké, 16 éves, mit várunk tőle, veszek másikat, ugyanilyet, mert ezt szerettem, jó konstrukció, stb. Naná, hogy ilyet nem gyártanak. Hasonló van. Legyen az. Naná, hogy olyan a méret, ami sehol sincs, vagy a 2 cm miatt jóval drágább. Rákérdezek, hogy a meglévő toldó elem használható-e. azt mondják igen. Kijön a szerelő, naná, hogy nem használható a toldóelem. Telefonálgatások. Végül szerelő el, majd jön, ha lesz toldóelem. Én is telefonálgatok, ígérgetések, végre kiszállítják több hét várakozás után a toldóelemet. Szerelő jön, naná, hogy nem toldóelemet küldtek. Telefonálgatások. Szerelő el. Majd jön, ha születik megoldás. Telefonálgatok, újra és őjra el kell darálni a történetet, szerencsére már betanultam a legrövidebb verziót, tudom a kulcsszavakat. 1 hét után felcsillan a remény, kicserélnek mindent. Eltelik egy újabb hét. Telefonálgatások, sokszor leráznak. Még egy hét eltelik, és az újabb történet elmesélés után megvilágosodik a kereskedő, hát itt van az új zuhanyajtó, holnap szállítják.  A történet itt tart, és remélem, hogy nem lesz több naná, hanem csak annyi, hogy kiszállítottták, beszerelték és szép és jó minden. Mert legyünk pozitívak :)

U.i.: a kiszállítás megtörtént :) 

U.i.2. A beszerzés is megtörtént. "Alig" 1,5 hónapot kellett csak nyűglödni.

- napellenző nap- és szélérzékelő automatika, mert ugye semmi sem örök, megszűnt automatika lenni. Szerelő, aki beszerelte, most kijön, ő még ilyet nem látott. Mondom, hogy látott, mert ő szerelte be. Mondja, hogy bizony nem. Erre előveszem a kütyü dobozát, rajta az ő írása a nevével, telefonszámával. Jééé, akkor tényleg ő szerelte be? Na ezen túl vagyunk. Létra, csavarhúzó, töprengés, kiköt, beköt, olvasgatja a jól megőrzött használati utasítást, majd megállapítja, hogy cserélni kell. Ő utánanéz, felhív, hogy mennyiért. Hívjam ekkor és ekkor. Hívom, nem veszi fel, hívom máskor,nem veszi fel, harmadik hívásra jön egy sms- nyaralok, elfelejtettem. Válasz sms: jó nyaralást, mikor hívjam. Válasz nincs. Hívom egy hét múlva, nem veszi fel, hívom mégegyszer, jön egy sms, még nem tudok semmit, hívjon csütörtökön. Vérnyomásom biztosan veri a 200-at. Kezdem megérteni az alkoholistákat. Jön a csütörtök. Persze már stresszelek, hogy mi lesz. Hívom, felveszi!!! És van infó. Lehet kapni, jó drága, szereléssel 57000. Megvegye?  Már bármire igent mondtam volna,  kértem, hogy vegye meg. Érdeklődésemre, hogy mikor szereli, azt mondta, hogy most ki sem látszanak a munkából, de fog jelentkezni. Visszakérdezek, hogy tényleg fog-e jelentkezni, de határozott igen a válasz. Eltelt két hónap, jött az ősz, majd a tél, jöttek a vírusok, majd újabb tavasz. Rátelefonálok. Ő, hát éppen hívni akartam! Ő, hát milyen érdekes - mondom. Jön a jövő héten, és felszereli. Jövő héten nem jön, mert minden nap esik az eső, szélvihar van, mondja, hogy majd, ha eláll az eső. az eső eláll egy hónap múlva, jön a kánikula. Telefonálgatunk, mondja, hogy jön, de várjuk meg, amíg 30 fok körül lesz. ezt mondjuk megértem. végülis az ő pénze áll a kütyüben egy éve. És amikor már sem az e4ső nem esik, sem a hőmérséklet nem haladja meg a 30 fokot, és cigánygyerekek sem potyognak, sikerül időpontot egyeztetni. Kijön, végtelenül rendes, udvarias, figyelmes, bár még mindig nem hiszi, hogy ő szerelte, majd mégis megvilágosodik, hogy és tényleg, anno ebből néhány darabot szereltek fel az egyik évben, de sem előtte, sem utána. Még jó, hogy volt raktáron. És felszereli, beállítja, működik. Hát a jó munkához idő kell.

- zsalúzia, alias lamellás árnyékoló, de hívhatjuk külső reluxának is. Kedves régi ismerős cége szerelte. 15-16 éve. Jó döntés volt a részemről. ( Akkoriban szinte csak jó döntéseket hoztam.) Nagyon szeretem, egyiket-másikat naponta használom, leengedem, felhúzom, forgatom, a többit is használom, de tavasszal leengedem, őszig lent marad, csak a lamellákat forgatom. Függetlenül a használattól egyik elromlott, pont, amit ritkán használok. Nem panaszkodhatok, azért 8-10 évet az is kibírt. Hívom a kedves ismerős cégét, hogy hát ez és ez történt. Mondják, hogy ez már nem garanciális. Persze, hogy nem, tudom én is, válaszoltam, de hát ők szerelték, tőlük vettem, számomra nyilvánvaló, hogy őket keresem meg a javítással is. Hát nekik erre nincs idejük. Na jó, de akkor kit keressek? Azt ők nem tudják. Még próbálkozok egyszer-kétszer, hátha sikerül meggyőzni a cseppet sem segítőkész kolleganőt. Leteszem. Eszembe jut, hogy volt ott egy tényleg kedves, segítőkész munkatárs, aki szerencsére ismerősöm a fb-on, egy próbát megér, ráírok. És válaszol is. Ő már eljött attól a cégtől, és pont az ilyenek miatt, mert neki kellett mindig hárítania az ideges egykori vevők haragját. Kérdezem, mit javasol, de nem tud segíteni. Mindegy, egy infóval több, de ettől még nem javul meg a zsalúzia. Gondolkozz Dóra, hát kell megoldásnak lenni. Felhívom a kedves régi ismerős cégtulajdonost, harmadjára felveszi. Éppen vitorlázik...eldarálom neki a bánatomat, ő is mondja, hogy nincs idejük, csak arra van embere, hogy az új megrendeléseket felszereljék.Mondom Péter, ne máár, most mit csináljak, na hagyj a szarban. ez nektek egy fél óra maximum,nem ingyen kérem, stb. Jó, majd keresnek, de az nem mostanában lesz. Naná, hogy nem keresnek. Próbálom én, de naná, hogy senki sem veszi fel. Naná, hogy látják a számomat, biztosan valamilyen fekete listára tettek :( Aztán egyszer csak valaki, biztosan véletlenül, mégiscsak felveszi. újra elmondom a hibát, és azt is, hogy én már Péterrel ezt megbeszéltem, és úgy látszik ez volt a jelszó, egyeztetünk egy időpontot, amikor kijönnek és megcsinálják. És ki is jöttek és meg is csinálták. Negyed óra volt. A létra be- és kicipelésével, cigarettázással, a sok munka szidásával együtt. Megértően mosolygok, bármire képes lennék, csak javítsák már meg. Minden jó, ha a vége jó. Nade......2 év múlva. Naná, hogy mégegyszer elromlik. Naná, hogy ugyanaz. De most más a hibája. Nézegetem, mozgatgatom, bűvölöm, hátha megjavul magától, vagy esetleg felfedezem a hiba okát, és én is meg tudom javítani, de nem járok sikerrel. Levideózom, hogy rángat, akad, csikorog, stb. Felhívom a régi kedves ismerős, Péter cégét, és elmondom, hogy mi a jelenség, és máris küldöm a videót is róla, és mondom, hogy korábban én Péterrel megbeszéltem, hogy nekem megjavítják. Hát majdnem elküldött melegebb éghajlatra, ők nem javítanak. És akkor mit csináljak? Vegyek újat? Újra hívom Pétert, néhány nap után felveszi, elmesélem, válaszol, tudod, hogy nem javítunk. Tudom, de mit csináljak. Hát keress egy szerelőt, aki megjavítja............,de annyit tudok segíteni, hogy valószinűleg a kábel kuplung a hibás. Vedd meg az alkatrészt, és valaki beteszi neked. Hát gondoltam, hogy én szívesen betenném neki, de nem a kábelkuplungot, az biztos. 😡 És mégis hol vegyem meg? Azt nem tudja, de akkoriban két nagykertől vették az árnyékolókat. Megmondja mind a kettőnek a nevét, és ezzel ki is merül a segítőkészsége. Gyorsan elköszön és leteszi. A lehetőségekhez képest boldogan és nagy reményekkel rákattanok a netre. Párhuzamosan keresek szerelőt és a gyártókat, nagykert. Több napi keresgélés után találok mindkettőt. A szerelő kijön, próbál egy ideiglenes megoldást kitalálni, hogy legalább leengedve el lehessen forgatni. Természetesen nyár van és közel 40 fok, enélkül nem lehetne megmaradni a lakásban.

- 2021.07.21. Persze, hogy egyéves szervíz is kell az autónak. Nagy humbug az egész, olajcsere, olajszűrő, Van ilyen egy dízel autóban? Mindegy is. Valamiért ott kell hagyni a tizedet :( Negyenezer várhatóan.) Hát valamit érezhettem, mert mégsem annyi lett. Nem az ismerős munkafelvevő volt ott, de hát ez majdnem mindegy gondoltam. aztán amikor a fizetésre került volna a sor, közli a jóember, hogy 65ezer forint. Majdnem lehidaltam. Legalábbis gondolatban. Mondom, hogy nem erről volt szó, de ő erősködik, hogy márpedig ennyi. Aztán gondol egyet, látván, hogy nem érint jól a dolog, mondja, hogy levesz belőle ezt meg azt, és csökken az összeg. Mi a vége? 58ezer. Hát ez sem negyven, de hajthatatlan. Most akkor még én legyek hálás? De hát itt hálásnak szokás lenni. Próbálok odadugni neki egy ezrest, de nem fogadja el. Körülnézek, hát igen, tele van kamerával a helyiség. Nem bánkódom, nekem is jól jön az az ezres.

- 2021.08.26. Úgy érzem, hogy ez lesz a legterjedelmesebb bejegyzésem, mert szinte napi szinten ér újabb és őjabb meglepetés, amit az elromlott, tönkrement tárgyak okoznak. Ma locsolás közben egy hatalmas csattanás, és megszűnik a slaugból folyni a víz. Rángatom, mert azt gondoltam, hogy megint megtört valahol, szidom, hogy ilyan sz@rokat gyártanak, de aztán hamar rájövök, hogy szó sincs tekeredésről, megtörésről. A gépházban van már megint valami. És igen, ahogy közeledek, hallom, hogy zubog a víz, aztán ahogy még közelebb érek, látom, hogy a kis nyílásokon át ömlik ki a víz a gépházból. Azonnal áramtalanítok, de kiderül, hogy a kapcsoló nem kapcsolja a gépeket, úgyhogy vezérlődoboz kinyit, ciszterna szivattyú kikapcs. Azt már mondanom sem kell, hogy közben eszeveszetten zabálnak a szúnyogok.....Kit lehetne még szidni, hát Jocyt, aki szerelte, gondoltam is, hogy olyan trehányul dobálja az alkatrészeket, szerszámokat, anyagokat, hogy biztosan ő csinált valami galibát, valami hanyagság történhetett, de nem..... A vízszűrő búrája, egy vastag műanyag harang a földön. Ő, hát hogy a fenébe tud ez letekeredni, biztosan nem jól tekertem vissza, de aztán eszembe jut, hogy ezt még Gábor tekerte vissza a tisztítás után ősszel. Hát akkor ő a ludas. De ahogy visszatekerném, nem engedi, sőt, fel is karcolja a kezem. Hát ez nem letekeredett, hanem eltört a menetnél. Ledöbbenek, mert ilyen vastag műanyag alkatrész nem törik csak úgy el, ez iszonyatosan nagy feszítést kaphatott, vagy ütést, nem tudom. Keresgélek a neten, de sikertelenül, írok Jocynak. Nem küld el a fenébe, azt mondta, megnézi, hogy hol lehet kapni, vagy van-e neki. Aztán rátalálok, hogy az OBI-ban van egy ugyanilyennek látszó tárgy. A lényeg a lényeg... késő délutánra sikerült megvennem, és 10 perce, sikerült feltekernem a meglévő menetre az új búrát az új szűrővel. Természetesen újabb szúnyogcsípések árán.

Kell még egy szó mielőtt mennél....

 

(2021.05.10.) Ez itt apukám sálja. Ritka ronda darab. Sohasem tetszett. Emlékszem, hogy én még egészen kicsi voltam, na arra azért már mégsem emlékszem, hogy mennyire kicsi, talán óvodás lehettem. Volt egy iszonyatosan merev és nehéz bőrkabátja. Olyan sötétbarnás. Hosszú. Öve is volt. Bőrszaga is volt. (Ha a kezembe kerül erről egy fotó, biztosan ide fogom feltenni.)  És ezt a sálat hordta. Már akkor sem tetszett, és ez a sál végigkísérte az életét, és nem bírtam megszeretni, de amikor a dolgait pakoltuk, osztottuk, selejteztük, ezt eltettem. Valahogy ez volt az a darab, ami mindig is emlékeztet rá. Persze még nagyon-nagyon sok minden, de nem annyira tárgyak, hanem érzések, emlékek. Úgy gondolom, hogy ő egy nagyon jó ember volt sok kis hibával. Ezekből a hibákból örököltem bőven, mert ahogy telnek az éveim, sorra fedezem fel őket magamban is. De azt is tudom, hogy a nagyságából is adott nekem. Elég szerénytelenül hangzik, de legalább őszinte vagyok :) Még sosem fogalmaztam meg, de úgy gondolom, úgy érzem, hogy az ő élete másképpen alakult, mint ahogy az neki járt volna. Vagyis, nem azt az életet élte, amit szeretett volna, amiben ő ki tudott volna teljesedni. Ő tényleg szárnyalt volna, sólyom módjára, mint ahogyan a temetésén elhangzott dal a Honfoglalásból megénekelte; szállj, szállj, sólyom szárnyán, három hegyen át..... de visszahúzták a kötelékek, amiket tiszteletben tartott. Mik voltak ezek? Erről majd később.

A később az most van, vagyis 2023.03.08. persze lesz még később is :) Ami visszahúzta, azbból az egyik a felesége volt, vagyis az anyám.  Nagyon nem jól hangzik. Azt nem tudom, hogy a visszahúzáson kívül felemelte-e, persze meglehet, főleg a kapcsolatuk elején, de én már nem a felemelést, a támogatást nem láttam, hanem csak a kötöttségeket. Emlékszem én mindig dühös voltam anyámra. Többek között azért, mert nem volt hajlandó megoperáltatni a csípőjét, és az egyre rosszabbodó állapota miatt apám az ápolója lett. Soha nem látszott rajta, hogy kényszerből csinálja, sőt inkább úgy éltük meg, hogy szeretetből és boldogan, de én mégis úgy éreztem, hogy az élete egy börtön. 

Cukkini gofri

A cukkini finom, a cukkini egészséges, a cukkini olcsó. Tehát? Nem szabad ráunni, meg kell tanulni ezerféleképpen elkészíteni. Itt van egy olyan recept, ami gyors, finom, és talán nem is hizlal olyan nagyon :)

Hozzávalók:

1 db kis cukkini lereszelve

1 db tojás

1/2 csésze reszelt sajt

1/2 csésze Ch csökkentett liszt, vagy tetszés szerinti liszt

só, bors, lehet fokhagyma, bármi

A nagylyukú reszelőn héjastól lereszelt cukkinit besózzuk, állni hagyjuk egy kicsit, majd mindent hozzákeverünk.

A gofrisütőt felforrósítjuk és minden részébe egy evőkanál masszát beleteszünk. Tetszés szerint sütjük, mert lehet puhára, lehet ropogósra, ki hogy szereti. Én a ropogósra szavazok😉

A legfinomabb, ha fokhagymás joghurttal megkenjük, úgy fogyasztjuk.

Valamit jól csinálok

Valamit jól csinálok az életemben. Ez már többször is eszembe jutott. Most pl.a járvány kapcsán. Mert engem ez a karantén nem visel meg. Legalábbis egyelőre. Igaz, még csak 1 hete tart.Szinte teljesen visszafejlesztettem már a vállalkozást, a munkát, így ezzel kapcsolatos mászkálási kényszer nincsen, a jövedelemkiesésre már a lecsökkentett munkamennyiség miatt is számítottam, így már szinte mindegy, hogy kiesik még jövedelmem, vagy éppen megmarad. A panelból elköltöztem kb. 20 éve. Egy darabig még megvolt a törökbálinti telek a kis faházzal. Ha most meglenne, oda is kimehettem volna lakni. Igaz, hogy egyszerűbb körülmények között, de élhető volt. Abból a telekből -egy kis kerülővel- lett ez a budafoki ingatlan. Itt a nagy kert, a ház. Minden időmet lekötné. De igyekszem mást is csinálni. tudom, eljön az idő nyárra, mikor besokall az ember a kerttől, és már alig várja az őszt, telet, hogy ki se kelljen menni dolgozni. Maga a ház is ad rengeteg olyan feladatot, ami elfeledteti, hogy igazából ki sem mehetnék az utcára. Akárhogy is nézem, ennél ideálisabban nem alakíthattam volna az életem.

 

Pandémia, azaz hogy is élem meg ezt a járványt.

Nem mondhatnám, hogy unatkozom. Azt hiszem, hogy ez még sosem történt meg velem. Sőt. Egy olyan nyugalomféle szállt meg. Ugyanis nincsen semmiféle kötelezettségem. Nem kell mennem sehova, nem kell intéznem - egyelőre - semmit sem. Remélem, hogy így előbbre jutok a kb. 200 évnyi tervem, teendőm megvalósításában.
Miután elmaradt a barcelonai utazás, így a "spejzolás" is elmaradt, amit hétfőn pótoltam, és elkezdtem a Gastroyaltól napi étrendet rendelni. Így éhen biztosan nem halok, tisztítószer, fertőtlenítőszer is van bőven, és miután "csak" 11 tekercs wc papírom volt, ami nem tart ki májusig, írtam a gyerekeimnek, hogyha valamikor vásárlásra adják fejüket, hát szerezzenek be nekem egy nagy csomaggal.
Elkezdtem írni ezt a blogbejegyzést, mert olyan dolog történik a világban, és olyan dolgot élek át, amit még sosem, hát érdekes is lehet. Ha más nem, talán az unokáim majd egyszer elolvassák :)
Egyébként nagyon rohan az idő itthon. Ennek az is lehet az oka, hogyha leülök a laptopom elé, akkor ottragadok. Ma a lemosópermetezést kezdtem el a kertemben. 12 litert kinyomtam, elfogyott, jöttem, hogy újratöltsem, de közben ránéztem a gépre. Ez több mint egy órája volt.....Mindjárt dél van. Úgyhogy kiparancsolom magam a második adag elkészítése és kipermetezése érdekében.
Újabb újdonság, ma videochateltünk az unokákkal. Ez eddig talán egyszer fordult elő. Jó volt.
Itt az este, legalábbis nekem. 6 órakor híradót nézek.

Amit egy nagymama érez

Sohasem gondoltam volna, hogy lehet így is szeretni. Csodálni, ragaszkodni, félteni.
Persze sokat hallottam arról, hogy az unokáinkat másképpen szeretjük, mint a gyerekeinket, de ezt egészen addig senki sem értheti meg, naná, hogy én sem értettem, amíg saját magán meg nem tapasztalja. Azt a csodát adta nekem a sors, hogy egyszerre három kis lényt szerethetek és érezhetem az ő tiszta szeretetüket.
Már 5,5 évesek. Ennyire tiszták, ennyire őszinték, ilyen nyíltak már nem sokáig lesznek. Igyekszem kiélvezni minden pillanatát az együttléteknek. A helyzet persze nem mindig ideális, de a rossz elillan, a jó megmarad. Szerencsére. Rossz lehet annak, aki nem így működik.

A német nevű úr, avagy az idősödés meglepetései-Írország

Réges-régen.....már nem emlékszem, hogy mikor, de az évszám még nem kettessel kezdődött, vásároltam néhány könyvet, Norvégia, Skócia, .............. Norvégiában jártam már, még a könyv sem volt meg, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. De a bakancslistámon szerepel a többi ország meglátogatása is. Évek óta dédelgetett álmom Skócia. Tavaly lecsúsztam az utazásról, nagyon korán betelt minden hely.
Idén majd én élelmes leszek, idejében jelentkezek, sőt még kedvezményt is kapok, mert az előjelentkezés időszakában fogom mindezt megtenni. A napokban elhatározásra jutottam. Elküldöm online a jelentkezésemet. Kiválasztottam az időpontot, és el is küldtem. Nagyon elégedett voltam magammal. Majd tegnap újságolom valakinek, hogy megyek Írországba júniusban. Kérdezi, hogy miért éppen ezt választottam. Akkor elültette a bogarat a fülemben. Hova is utazok én? Egy szónak is száz a vége (sicc), Íroszágba fogok utazni. Nem bánom egyáltalán. Egészen biztosan így kell lennie. Na, de a hülyeségem? Hát az bánt. És rövid időn belül ez nem az első. Így elhatároztam, hogy naplót írok az időskori elbutulás fázisairól, kezdve ezzel a mostani kis történettel.

U.i.: Nagyon jó volt az utazás, és egyáltalán nem bántam meg a választásomat :)
Utó-utóirat: 2019-ben sor került a vágyott skóciai utazásra is. Rengetegen kérdezgetik, hogy melyik a szebb. Nos, erre nem lehet válaszolni, de azt tudom, hogy gyönyörű mindkét ország, és a természeti szépségei, az érintetlenség, a zordság, a monumentális csodás várak, kastélyok, óriási kertek, sziklaormok, hatalmas erdők, vizek, vízesések, mind olyan dolgok, amik a szívemhez közel állnak, és aligha van más olyan dolog, ami ennyire feltöltene, gyönyörködtetne. Óriási előny továbbá az alacsony népsűrűség, egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal több a birka, mint az ember :)

Medvehagyma krémleves

Itt a medvehagyma szezon!!!
Sajnos a kertemben kipusztult a dédelgetett, de valószínűleg rossz helyre ültetett medvehagyma.
Vásárolt alapanyagból készült ez a leves az alábbi recept szerint:

1 közepes fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 közepes fej krumpli
1 evőkanál olaj
pici só, esetlegkevés bors
egy kis csokor medvehagyma
1 kis doboz főzőtejszín

Az apróra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre pirítom, hozzáadom a hámozott, kis kockákra vágott krumplit, néhányszor megkeverem, majd a felszeletelt fokhagymát is hozzáteszem, kicsit megsózom, felöntöm vízzel. Addig főzöm, amíg a krumplikockák megfőnek. Botmixerrel pürésítem. A tejszínhez adok egy-két kanál lét, elkeverem, majd beleöntöm a levesbe. Így biztosan jól elkeveredik benne. Felöntöm még vízzel, ha szükséges, kicsit megborsozom, ha kell sózom.
Tálaláskor pirított kenyérkockát vagy levesgyöngyöt, reszelt sajtot szórok a leves tetejére, apróra vágott medvehagymával megszórom.
Nem vagyok leveses, de ez most nekem is ízlett :)

Sajtos-zöldséges fasírt

Sosem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. És sosem lehet kétszer ugyanazt az ételt elkészíteni. Még sohasem sikerült egyformán. Ez a sajtos-zöldséges fasírt sem. Szegeden ettem először, sok évvel ezelőtt. Már többször elkészítettem, mindig más az íze. Ez így van jól.
A recept:
Darált húst keverjük össze egész tojással, sóval, borssal, fokhagymával,párolt hagymával, áztatott kifacsart zsömlével vagy kenyérrel, petrezselyemmel. A legvégén tegyünk bele nagyobb kockákra vágott sajtot, és hosszúkás darabokban megpárolt zöldséget, csíkokra vágott több színű kaliforniai paprikát.
Egy tepsi aljára tegyünk szalonna csíkokat, erre halmozzuk rá a fasírt masszát, tegyünk a tetejére is szalonna csíkokat, és süssük egy órán keresztül.

Kicsit több a munka vele, mint a hagyományos stefániával, de megéri a többlet munkát.

Állatkert, bivalyrezervátum és medveotthon

Golo

   

Rá kell, rá akarok szánni egy teljes bejegyzést. Hiányoznak az állatok. Közel állnak hozzám, és mégis olyan távol. Nem szeretnék kezes jószágokkal együtt élni, akik úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük, de akár egy hétig is ott tudnék állni egy vadon élő állat közelében. Az első ilyen élményem az állatkertben volt, amikor a gorillapárnak bébije született. A bébi nem érdekelt annyira, de a hím gorilla annál inkább. Több órát álltam az üveg előtt, és csak néztem. Minden benne volt a szemében. Gyönyörű volt és csodálatos. Szép, szomorú, kíváncsi, bátran mondhatom, hogy értelmes. Nem találok fotókat, lehet, hogy annyira el voltam varázsolva, hogy elő sem vettem a gépemet. De hát mire való a net? :)


A második maradandó élményem a bivalyrezervátumban volt.
Csak álltam és álltam a bivalyok mellett. Csillogó, fényes szőrük, hatalmas barna

szemük megbabonázott. Az ő szemükben nem volt annyi értelem, de a nézésük, a tekintetük, a testtartásuk szép volt. Volt bennük valami fenséges. Valami, amit sosem tudok megmagyarázni, de nézem a mozdulataikat, nézem, ahogy vonulnak, ahogy egymásra mordulnak, ahogy  táplálkoznak, ahogy semmivel sem törődve végzik a dolgukat. Természetes módon élnek.

Köszönöm Cofinak, hogy elvitt ide, és volt türelme hozzám, megvárta, míg elmozdulok az állatok közeléből.  Örülök, hogy nem egy szűk ketrecben láttam őket, hanem hatalmas nagy területen, természetes körülmények között.

Tegnap jó volt. Nagyon. Vágytam már szabad levegőre, kis mozgásra és az állatokra. Elmentem volna egy állatotthonba is, ahová befogadnak kóbor állatokat, de már sokszor elindultam és visszafordultam. Félek. Magamtól. Félek, hogy beleszeretek egy kutyába és elhozom. Naná, hogy  nem lenne jó sem neki, sem nekem. Vagyis nem tudom. De amióta hallottam a veresegyházi medveotthonról, azóta mehetnékem van. "macit akarok látni, farkast akarok látni". Gábor, köszönöm, hogy eljöttél. Ez veled volt olyan jó! Ott álltam a rács mellett, hallottam a szuszogásukat, éreztem a szagukat, láttam a szép barna vagy koszos, loncsos bundájukat,
álmos szemüket. És a farkasok. Már láttam embereknél hideg barna szemet. Most már azt is tudom, hogy az állatoknál is van ilyen. Nem minden barna szem meleg. De óriási élmény volt ott lenni, ott állni, nézni őket, figyelni. Csak a közelükben lenni.Sokkal többször kellenének ilyen programok.

Puliszka hagymával

1,5 l forrásban lévő vízbe, kevergetés mellett beleszórjuk a kukoricadarát, sózzuk, borsozzuk, majd néhány perces főzés után lefedve hagyjuk megduzzadni. Közben kolozsvári szalonnát felkockázunk, kevés zsírban ropogósra sütjük, kivesszük. A zsírban karikára vágott hagymát is sütünk, addig, amíg ropogós nem lesz. A puliszkából evőkanállal galuskákat szaggatunk, meglocsoljuk tejföllel, rászórjuk a pirított hagymát és a szalonnát.

 

 Evőkanállal kiszaggatjuk                           

Nincs más hátra, meg kell enni :)

A kukoricadarát megfőzzük

Hagymát és szalonnát pirítunk

Tejföllel meglocsoljuk, rátesszük a hagymát és a szalonnát

                                            

Egy lusta vasárnap

Ez a vasárnap már nem is úgy indult, ahogy szokott, ahogy kellett volna. Azaz még nyolckor is ágyban voltam és egyáltalán nem esett jól felkelni, de már annyit feküdtem, hogy képtelen lettem volna tovább ágyban maradni. Különben is nagy elhatározásokkal aludtam el, végre befejezem a lakás takarítását, ágyat húzok, mosok, és nem utolsó sorban rászánom magam két vásárlásra is, Aldi és Obi, amiket már hetek óta húzok-halasztok.
Nagy álmosan kávét főztem, leültem a géphez....és egy óra múlva fájó derékkel, elzsibbadt végtagokkal kászálódtam ki a fotelból és már tudtam, hogy a vásárlásból semmi sem lesz. De hát nincs veszve semmi, még maradt tennivaló bőven. Egy fehér mosást sikerült betennem, sőt, mikor írom ezeket a sorokat, 15 óra van éppen, már ki is teregettem. Szóval haszontalanul mégsem telt a nap. Telefonbeszélgetés Évivel, telefonbeszélgetés Marival. Akik ismerik őket, nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyi idő :)
Nem nekem köszönhető, legfeljebb a türelmemnek, hogy felkerült a régóta vágyott rács a garázs ablakára. Ez olyan nagy esemény számomra, hogy le is fotóztam.

Anti és a remekmű

Tényleg jó lett

Kicsit beszélgettünk Antival, össze volt fagyva, főztem neki teát. És mire hazament, már dél is volt.  Nesze neked tervek, tettrekészség!

Letöltöttem a fotókat, sőt közben megkaptam a veresegyházi medveotthonban készült fotókat is, ahol tegnap voltunk. Nem tudom megállni,hogy ne tegyek ide néhányat. Gyönyörűek.

 

Na, és mikor nem vagyok én éhes? Hát persze, hogy mindig az vagyok. Kitaláltam egy gyors, "diétás" kaját. Sajnos nem csak kitaláltam. Bele is fogtam. És a nagy részét meg is ettem. Nézzétek meg a következő bejegyzésben, mert beteszem a receptjeim közé is :-)
Közben nagy lelkesedéssel nekiálltam egy régimódi szakácskönyvet szerkeszteni. Nem tudom mi lesz belőle, sok benne a hiba, jelenleg 59 oldalnál tartok. Ajándéknak is jó lenne, biztosan örülnének neki azok, akik élvezik anyáink,nagyanyáink főztjét, de fogalmuk sincs, hogy is kéne elkészíteni. 

Mondj igent

Szabó Irén - Szeitz Kriszta : Mondj igent
http://www.youtube.com/watch?v=amgRLYZ4Ai8&feature=share

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

   
Tudnál-e esőben is nevetni,

Egy szúrós fenyőfát megölelni,

Élvezni a pillangók táncát,

Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

 
Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!
 

Ehhez mit is tehetnék hozzá....Szavakból semmit, de a fotók a sajátjaim...