Hát ez a mai hangulatom. Örülök,hogy belekukkantottam a Nők Lapjába, és találtam a Falcsik Mária verset, mert elindított- szokás szerint - egy lavinát, rákerestem a többi versére, találtam verseket, találtam blogot, teli nekem tetsző és kevésbé tetsző idézetekkel. Ami tetszik, azt idemásoltam, mert most ilyen az én hangulatom. Nevezhetném elég vacaknak is. Kicsit reménytelennek is. Majd javul ez. Szokott.
Gyűlölöm, ha hazudnak nekem. Egyre jobban és jobban gyűlölöm. Szikrázik ez a szó a szemem előtt. Ernő mondja, gyanúsan sokszor, hogy rohan, mert a dvd szerelőhöz siet, kész a lejátszóm, majd ugye kiderül, hogy egy bicikliszerelőhöz ment, sőt az is, hogy egy biciklitúrára készül. Miért kell a hazugság? Jó, elhozta a lejátszómat is...
Hazamegyek, eszek egy kis fogyós kaját. Nagyon lassan fogyogatok. Valahogy jobb lenne gyorsabban.

Komáromi János

ha lenne aki …

Széttépném foszlott
bánat-köpenyem,
ha lenne aki hívna
engem.

Eldobnám könnyeimtől
áztatott titkaim,
ha lenne aki hinne
bennem.

Összetörném fájdalmam
kristály kelyheit,
ha lenne aki sírna
értem.

Szétosztanám szánalmas,
összegyűjtött kincseim,
ha lenne aki levenné harci
vértem.

Kivágnám lelkem sötét
erdejének minden rettegését,
ha lenne aki simítaná
arcomat.

Földbe taposnám
kínokkal terhes perceim,
ha lenne aki értelmetlenné tenné
harcomat.

Tűzre vetném mindennapi
hazug álarcaim,
ha lenne aki szeretné
hétköznapjaim.

Szétmorzsolnám legszebb,
legigazabb gondolataim,
ha lenne aki velem álmodná
álmaim.

Elfeledném kétségeim
be nem hegedt sebeit,
ha lenne aki reményt adna
nekem.

Szétdobálnám csókolatlan,
féltve őrizgetett csókjaim
ha lenne aki látni tanítaná
szemem.

Elhagynám örömtelen,
torz mosolyaim,
ha lenne aki szorosan simulna
hozzám

V. Shoffstall: Útravaló

"Egy idő után megismered a különbséget,
egy kézfogás,
és a bilincs szorítása között.

És megismered,
hogy a szerelem nem vonzalom,
és egy társ nem biztonság.

És megismered,
hogy a csók nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod kudarcaid
emelt fővel és előre tekintő szemekkel,
asszonyi bájjal, férfias erővel,
s nem gyermeki bánattal.
És megismered hogyan építsd a jelen útját,
mert a holnapé túl bizonytalan,
hiszen a tervek, és jövők útja félúton mindig megszakad.

Egy idő után megismered,
még a nap is megéget,
ha túl sokat kérsz.
Így virágoztasd csak fel saját kertedet,
díszítsd csak fel saját lelkedet,
és ne várd,
hogy valaki más hozzon virágot neked.

És tanuld meg,
hogy tudsz szívós lenni,
és igenis erős vagy,
és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj,
minden búcsúval csak tanulj. . . "

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid áIInak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

FALCSIK MÁRIA

Ajánlás

huszár most itt az alkalom: egymásnak megbocsássunk
már inkább emlék e kis fanyar semmint elszámolásunk
hisz nincs mit újraélnünk se könnytörölve bánnunk
kaptunk és adtunk rendesen - a fű kinő utánunk

Falcsik Mária: Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból