Sohasem gondoltam volna, hogy lehet így is szeretni. Csodálni, ragaszkodni, félteni.
Persze sokat hallottam arról, hogy az unokáinkat másképpen szeretjük, mint a gyerekeinket, de ezt egészen addig senki sem értheti meg, naná, hogy én sem értettem, amíg saját magán meg nem tapasztalja. Azt a csodát adta nekem a sors, hogy egyszerre három kis lényt szerethetek és érezhetem az ő tiszta szeretetüket.
Már 5,5 évesek. Ennyire tiszták, ennyire őszinték, ilyen nyíltak már nem sokáig lesznek. Igyekszem kiélvezni minden pillanatát az együttléteknek. A helyzet persze nem mindig ideális, de a rossz elillan, a jó megmarad. Szerencsére. Rossz lehet annak, aki nem így működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése