Sólyom-Fekete Dóra naplója, magán- és kevésbé magánügyek tára, lelki szemetesládája, gondolatainak ferde-tükre, életének töredékei.
2020. március 17., kedd
Pandémia, azaz hogy is élem meg ezt a járványt.
Nem mondhatnám, hogy unatkozom. Azt hiszem, hogy ez még sosem történt meg velem. Sőt. Egy olyan nyugalomféle szállt meg. Ugyanis nincsen semmiféle kötelezettségem. Nem kell mennem sehova, nem kell intéznem - egyelőre - semmit sem. Remélem, hogy így előbbre jutok a kb. 200 évnyi tervem, teendőm megvalósításában.
Miután elmaradt a barcelonai utazás, így a "spejzolás" is elmaradt, amit hétfőn pótoltam, és elkezdtem a Gastroyaltól napi étrendet rendelni. Így éhen biztosan nem halok, tisztítószer, fertőtlenítőszer is van bőven, és miután "csak" 11 tekercs wc papírom volt, ami nem tart ki májusig, írtam a gyerekeimnek, hogyha valamikor vásárlásra adják fejüket, hát szerezzenek be nekem egy nagy csomaggal.
Elkezdtem írni ezt a blogbejegyzést, mert olyan dolog történik a világban, és olyan dolgot élek át, amit még sosem, hát érdekes is lehet. Ha más nem, talán az unokáim majd egyszer elolvassák :)
Egyébként nagyon rohan az idő itthon. Ennek az is lehet az oka, hogyha leülök a laptopom elé, akkor ottragadok. Ma a lemosópermetezést kezdtem el a kertemben. 12 litert kinyomtam, elfogyott, jöttem, hogy újratöltsem, de közben ránéztem a gépre. Ez több mint egy órája volt.....Mindjárt dél van. Úgyhogy kiparancsolom magam a második adag elkészítése és kipermetezése érdekében.
Újabb újdonság, ma videochateltünk az unokákkal. Ez eddig talán egyszer fordult elő. Jó volt.
Itt az este, legalábbis nekem. 6 órakor híradót nézek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése