A lélek tükre...

Sajnos megint rányomta bélyegét testemre a szív, a lélek fájdalma. Nem akarom ezt itt részletezni, aki ismer, úgy is tudja.
Én magamat adtam neked....És te ellöktél, elhagytál, nem fogadtál el. Megaláztál. És csak üres szöveg minden, mert nincs egy lépés,nincs egy akarat, hogy visszahozzon. Nem kűzdesz értem, nem harcolsz értünk, nem teszel egyetlen egy lépést sem. Újra csak a magad baja a fontos, és nem látod, hogy milyen ici-pici lépés is elég lenne. Egy ölelés erős karodban, egy leheletnyi csók.
Lemondtam minden programot a hétvégére, nem tudok dolgozni sem, fekszem. Aludni sem tudok. Enni sem. Nem kell a levegő sem. Semmi sem......

Tabán 2011.

Tabán, Edda, Zoli



Sajnos nem elég a szeretet, nem elég az akarat, mindig a rossz győz. Most is......

Döntött. Nem. Úgy a valós, hogy nem tudott dönteni. Nincs tovább.
Ennyi volt. Ezek az utolsó képeim róla.

Félek

Nagyon félek, hogy valami rossz fog történni velem. Nem engem ér baleset, nem ilyesmi, hanem valamilyen lelki törés. annyira jól érzem magam, és annyira boldog vagyok. soha, de soha az életben nem volt még olyan, hogy maradéktalanul tudjam élvezni a boldogságot, az örömet. Mindig beüt valami. Nem akarok gondolni rá, de kísért a sokéves tapasztalat. Szeretnék kitörni ebből, remélem most sikerül. Csak a kedd, csak az múljon el. Csak legyen elég erős az emberi akarat, csak győzzön a szeretet és kivételesen, most az egyszer ne a rossz, az erőszak, a rosszindulat, a gonoszság. Én ennyit tudok adni. Elég lesz?