(2021.05.10.) Ez itt apukám sálja. Ritka ronda darab. Sohasem tetszett. Emlékszem, hogy én még egészen kicsi voltam, na arra azért már mégsem emlékszem, hogy mennyire kicsi, talán óvodás lehettem. Volt egy iszonyatosan merev és nehéz bőrkabátja. Olyan sötétbarnás. Hosszú. Öve is volt. Bőrszaga is volt. (Ha a kezembe kerül erről egy fotó, biztosan ide fogom feltenni.) És ezt a sálat hordta. Már akkor sem tetszett, és ez a sál végigkísérte az életét, és nem bírtam megszeretni, de amikor a dolgait pakoltuk, osztottuk, selejteztük, ezt eltettem. Valahogy ez volt az a darab, ami mindig is emlékeztet rá. Persze még nagyon-nagyon sok minden, de nem annyira tárgyak, hanem érzések, emlékek. Úgy gondolom, hogy ő egy nagyon jó ember volt sok kis hibával. Ezekből a hibákból örököltem bőven, mert ahogy telnek az éveim, sorra fedezem fel őket magamban is. De azt is tudom, hogy a nagyságából is adott nekem. Elég szerénytelenül hangzik, de legalább őszinte vagyok :) Még sosem fogalmaztam meg, de úgy gondolom, úgy érzem, hogy az ő élete másképpen alakult, mint ahogy az neki járt volna. Vagyis, nem azt az életet élte, amit szeretett volna, amiben ő ki tudott volna teljesedni. Ő tényleg szárnyalt volna, sólyom módjára, mint ahogyan a temetésén elhangzott dal a Honfoglalásból megénekelte; szállj, szállj, sólyom szárnyán, három hegyen át..... de visszahúzták a kötelékek, amiket tiszteletben tartott. Mik voltak ezek? Erről majd később.
A később az most van, vagyis 2023.03.08. persze lesz még később is :) Ami visszahúzta, azbból az egyik a felesége volt, vagyis az anyám. Nagyon nem jól hangzik. Azt nem tudom, hogy a visszahúzáson kívül felemelte-e, persze meglehet, főleg a kapcsolatuk elején, de én már nem a felemelést, a támogatást nem láttam, hanem csak a kötöttségeket. Emlékszem én mindig dühös voltam anyámra. Többek között azért, mert nem volt hajlandó megoperáltatni a csípőjét, és az egyre rosszabbodó állapota miatt apám az ápolója lett. Soha nem látszott rajta, hogy kényszerből csinálja, sőt inkább úgy éltük meg, hogy szeretetből és boldogan, de én mégis úgy éreztem, hogy az élete egy börtön.
