Állatkert, bivalyrezervátum és medveotthon

Golo

   

Rá kell, rá akarok szánni egy teljes bejegyzést. Hiányoznak az állatok. Közel állnak hozzám, és mégis olyan távol. Nem szeretnék kezes jószágokkal együtt élni, akik úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük, de akár egy hétig is ott tudnék állni egy vadon élő állat közelében. Az első ilyen élményem az állatkertben volt, amikor a gorillapárnak bébije született. A bébi nem érdekelt annyira, de a hím gorilla annál inkább. Több órát álltam az üveg előtt, és csak néztem. Minden benne volt a szemében. Gyönyörű volt és csodálatos. Szép, szomorú, kíváncsi, bátran mondhatom, hogy értelmes. Nem találok fotókat, lehet, hogy annyira el voltam varázsolva, hogy elő sem vettem a gépemet. De hát mire való a net? :)


A második maradandó élményem a bivalyrezervátumban volt.
Csak álltam és álltam a bivalyok mellett. Csillogó, fényes szőrük, hatalmas barna

szemük megbabonázott. Az ő szemükben nem volt annyi értelem, de a nézésük, a tekintetük, a testtartásuk szép volt. Volt bennük valami fenséges. Valami, amit sosem tudok megmagyarázni, de nézem a mozdulataikat, nézem, ahogy vonulnak, ahogy egymásra mordulnak, ahogy  táplálkoznak, ahogy semmivel sem törődve végzik a dolgukat. Természetes módon élnek.

Köszönöm Cofinak, hogy elvitt ide, és volt türelme hozzám, megvárta, míg elmozdulok az állatok közeléből.  Örülök, hogy nem egy szűk ketrecben láttam őket, hanem hatalmas nagy területen, természetes körülmények között.

Tegnap jó volt. Nagyon. Vágytam már szabad levegőre, kis mozgásra és az állatokra. Elmentem volna egy állatotthonba is, ahová befogadnak kóbor állatokat, de már sokszor elindultam és visszafordultam. Félek. Magamtól. Félek, hogy beleszeretek egy kutyába és elhozom. Naná, hogy  nem lenne jó sem neki, sem nekem. Vagyis nem tudom. De amióta hallottam a veresegyházi medveotthonról, azóta mehetnékem van. "macit akarok látni, farkast akarok látni". Gábor, köszönöm, hogy eljöttél. Ez veled volt olyan jó! Ott álltam a rács mellett, hallottam a szuszogásukat, éreztem a szagukat, láttam a szép barna vagy koszos, loncsos bundájukat,
álmos szemüket. És a farkasok. Már láttam embereknél hideg barna szemet. Most már azt is tudom, hogy az állatoknál is van ilyen. Nem minden barna szem meleg. De óriási élmény volt ott lenni, ott állni, nézni őket, figyelni. Csak a közelükben lenni.Sokkal többször kellenének ilyen programok.

Puliszka hagymával

1,5 l forrásban lévő vízbe, kevergetés mellett beleszórjuk a kukoricadarát, sózzuk, borsozzuk, majd néhány perces főzés után lefedve hagyjuk megduzzadni. Közben kolozsvári szalonnát felkockázunk, kevés zsírban ropogósra sütjük, kivesszük. A zsírban karikára vágott hagymát is sütünk, addig, amíg ropogós nem lesz. A puliszkából evőkanállal galuskákat szaggatunk, meglocsoljuk tejföllel, rászórjuk a pirított hagymát és a szalonnát.

 

 Evőkanállal kiszaggatjuk                           

Nincs más hátra, meg kell enni :)

A kukoricadarát megfőzzük

Hagymát és szalonnát pirítunk

Tejföllel meglocsoljuk, rátesszük a hagymát és a szalonnát

                                            

Egy lusta vasárnap

Ez a vasárnap már nem is úgy indult, ahogy szokott, ahogy kellett volna. Azaz még nyolckor is ágyban voltam és egyáltalán nem esett jól felkelni, de már annyit feküdtem, hogy képtelen lettem volna tovább ágyban maradni. Különben is nagy elhatározásokkal aludtam el, végre befejezem a lakás takarítását, ágyat húzok, mosok, és nem utolsó sorban rászánom magam két vásárlásra is, Aldi és Obi, amiket már hetek óta húzok-halasztok.
Nagy álmosan kávét főztem, leültem a géphez....és egy óra múlva fájó derékkel, elzsibbadt végtagokkal kászálódtam ki a fotelból és már tudtam, hogy a vásárlásból semmi sem lesz. De hát nincs veszve semmi, még maradt tennivaló bőven. Egy fehér mosást sikerült betennem, sőt, mikor írom ezeket a sorokat, 15 óra van éppen, már ki is teregettem. Szóval haszontalanul mégsem telt a nap. Telefonbeszélgetés Évivel, telefonbeszélgetés Marival. Akik ismerik őket, nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyi idő :)
Nem nekem köszönhető, legfeljebb a türelmemnek, hogy felkerült a régóta vágyott rács a garázs ablakára. Ez olyan nagy esemény számomra, hogy le is fotóztam.

Anti és a remekmű

Tényleg jó lett

Kicsit beszélgettünk Antival, össze volt fagyva, főztem neki teát. És mire hazament, már dél is volt.  Nesze neked tervek, tettrekészség!

Letöltöttem a fotókat, sőt közben megkaptam a veresegyházi medveotthonban készült fotókat is, ahol tegnap voltunk. Nem tudom megállni,hogy ne tegyek ide néhányat. Gyönyörűek.

 

Na, és mikor nem vagyok én éhes? Hát persze, hogy mindig az vagyok. Kitaláltam egy gyors, "diétás" kaját. Sajnos nem csak kitaláltam. Bele is fogtam. És a nagy részét meg is ettem. Nézzétek meg a következő bejegyzésben, mert beteszem a receptjeim közé is :-)
Közben nagy lelkesedéssel nekiálltam egy régimódi szakácskönyvet szerkeszteni. Nem tudom mi lesz belőle, sok benne a hiba, jelenleg 59 oldalnál tartok. Ajándéknak is jó lenne, biztosan örülnének neki azok, akik élvezik anyáink,nagyanyáink főztjét, de fogalmuk sincs, hogy is kéne elkészíteni.