Egy lusta vasárnap

Ez a vasárnap már nem is úgy indult, ahogy szokott, ahogy kellett volna. Azaz még nyolckor is ágyban voltam és egyáltalán nem esett jól felkelni, de már annyit feküdtem, hogy képtelen lettem volna tovább ágyban maradni. Különben is nagy elhatározásokkal aludtam el, végre befejezem a lakás takarítását, ágyat húzok, mosok, és nem utolsó sorban rászánom magam két vásárlásra is, Aldi és Obi, amiket már hetek óta húzok-halasztok.
Nagy álmosan kávét főztem, leültem a géphez....és egy óra múlva fájó derékkel, elzsibbadt végtagokkal kászálódtam ki a fotelból és már tudtam, hogy a vásárlásból semmi sem lesz. De hát nincs veszve semmi, még maradt tennivaló bőven. Egy fehér mosást sikerült betennem, sőt, mikor írom ezeket a sorokat, 15 óra van éppen, már ki is teregettem. Szóval haszontalanul mégsem telt a nap. Telefonbeszélgetés Évivel, telefonbeszélgetés Marival. Akik ismerik őket, nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyi idő :)
Nem nekem köszönhető, legfeljebb a türelmemnek, hogy felkerült a régóta vágyott rács a garázs ablakára. Ez olyan nagy esemény számomra, hogy le is fotóztam.

Anti és a remekmű

Tényleg jó lett

Kicsit beszélgettünk Antival, össze volt fagyva, főztem neki teát. És mire hazament, már dél is volt.  Nesze neked tervek, tettrekészség!

Letöltöttem a fotókat, sőt közben megkaptam a veresegyházi medveotthonban készült fotókat is, ahol tegnap voltunk. Nem tudom megállni,hogy ne tegyek ide néhányat. Gyönyörűek.

 

Na, és mikor nem vagyok én éhes? Hát persze, hogy mindig az vagyok. Kitaláltam egy gyors, "diétás" kaját. Sajnos nem csak kitaláltam. Bele is fogtam. És a nagy részét meg is ettem. Nézzétek meg a következő bejegyzésben, mert beteszem a receptjeim közé is :-)
Közben nagy lelkesedéssel nekiálltam egy régimódi szakácskönyvet szerkeszteni. Nem tudom mi lesz belőle, sok benne a hiba, jelenleg 59 oldalnál tartok. Ajándéknak is jó lenne, biztosan örülnének neki azok, akik élvezik anyáink,nagyanyáink főztjét, de fogalmuk sincs, hogy is kéne elkészíteni.