Nagyikám mazsolás kalácsa

Remélem, hogy olvasható, de ha nem kattints rá, akkor kinagyítódik.
Kenyérsütő gépben is elkészíthető a tészta, de ne ott süssétek meg, hanem a kelesztés befejezése után ki kell borítani deszkára, 3 részre kell szedni, és ugyanúgy, mint a copfot, összefonni. Tepsibe tenni és hagyni újra visszakelni. 4 fős családnak bőven elég a fél kiló.
A fotót legközelebb mellékelem, amikor újra elkészítem.
Kezdőknek is ajánlom, nem ördöngősség.
Amit a kelt tésztákról tudni kell:
- meleg helyen kell készíteni, ne érje hideg
- a dagasztás után meleg helyen hagyni kell megkelni, de ne tedd mikróba, mert megöli az élesztőgombákat és egyáltalán nem fog megkelni
- kelés után össze kell gyúrni, akármi is készül belőle, és ezután szaggatni, fonni, formázni
- ezután újra hagyni kell visszakelni.
Ha így jársz el, nem fogod elrontani.

Elhanyagoltam ezt a blogot. Nem ezt, hanem "a" blogot. az az oka, hogy csupa olyat tudtam volna beleírni, amit nem biztos, hogy szeretném, ha most olvasnák másokis. persze később, vagy ha már nem vagyok, akkor meg jó lenne, ha olvasnák.
Szilveszter napja van. Jó programjaim vannak. Nagy örömmel keltem, hiszen úgy gondoltam, hogy sikerült a HDD-ről átmásolni DVD-re második kisérletre egy filmet. Szerettem volna az Eszternek odaajándékozni. Már borítót is töltöttemle hozzá. Ez sem volt egyszerű. Kellett egy borítót keresni a neten, ide beregsiztráltam, talán hasznos lesz máskor is, és meg kellett keresnek azt a dvd borító nyomtatóprogramot, ami egyszerű és használható. Minden összejött, van borító. Reggel megtaláltam, hogy hogy kell lezárni a DVD-t, lezártam, majd szépen beleraktam a vadiúj borítós tartóba és örömmel félretettem. Majd eszembe jutott, hogy kipróbálom, és akkor jött a csalódás. Sikerült a második dvd-t is elb...nom. kb. 1 percet ment és ott megállt és nem volt tovább. Mit ronthattam el? Persze megkérdezhetném a Matyitól, de nem szeretném hallani a türelmetlen, fogalmam sincs válaszait. Így hát kínlódok tovább. Addig nem nyugszom, amíg nem fog sikerülni.
Kitaláltam, hogy csinálok egy "receptjeim" mappát, hiszen a főzéshez legalább értek, és ha le is fotózom a kajákat,hát igazán csinos kis gyűjteményt lehet közzétenni. Kár, hogy a karácsonyi mazsolás kalácsot már megettem, most várhatok jövő karácsonyig a fotóval. Vagy szoktam húsvétkor is sütni? Lehet, hogy most fogok.

Karácsonyi készülődés

Elhatároztam, hogy idén időben elkezdem a készülődést karácsonyra. Mit is jelent ez?

• Elhatároztam, hogy milyen szinű lesz az idei karácsonyom. Bordós, barnás, aranyos. ehhez vásároltam néhány díszt, találtam hozzá szalvétát. És ma teljesen véletlenül egészen máshol egy középterítőt abszolút megfizethető áron.
• Ma pl. előveszem a terítőket, kiválasztom melyiket fogom használni, kimosom, valamikor talán ki is vasalom.
• A szaloncukrokra - majd, ha lesz - felteszem az akasztót vagy a madzagot.
• Eltervezem, hogy én készítek-e adventi koszorút, vagy megveszem. Ha saját készítésű lesz, akkor meg kell venni a hozzávalókat.
• Megtervezem a süteményeket, mit sütök, mi kell hozzá, kinek adok belőle, ez meghatározza a mennyiséget, amit lehet előre megvásárolok. A recepteket összegyűjtöm és egy helyre teszem, hogy amikor kell, gyorsan hozzáférjek, ne kelljen keresni.
• Kigondolom a meghívottak listáját, és megpróbálom egyeztetni időben, hogy mikor jönnének hozzám és én mikor kihez megyek.
• Ellenőrzöm a ruhatáramat, cipőimet, harisnyákat.
• Az ajándékokat is megpróbálom kitalálni, kérdezgetni, hátha valamilyen jó ötletet kapok. Ennek megoldására létrehoztam egy google dokumentumot, amit megosztottam a családtagjaimmal, ide mindenki beírja, hogy mit szeretne kapni és mit szeretne sütni és főzni. Megkönnyítjük egymás dolgát.
  

Megjöttem Szelídről este. majd megzavarodtam útközben. A fülem csengett végig, taknyos is voltam, feszítette a fejem. A sipolás, csengéstől meg lassan idegbajt kapok. Azt hittem, hogy teljesen elmúlt. Hát nem.
Eszter jött ma, hozta a bicikliket, bringatartót és az ottfelejtett holmijaimat. gondoltam ki van éhezve levesre, gyorsan rittyentettem egy karalábélevest, de nem kellett neki. Viszont most aranyos volt, kedves volt. Szelíden azért tudott olyan hangon rámszólni, kioktatni, hogy jaj. De ott úgy látszik ez volt a divat, a Mony is letolta az anyját lépten nyomon. Sszóval jó lett volna, ha kicsit ittmarad beszélgetni, mert ott sem tudtunk. De belátom, hogy én sem szívesen maradtam volna most a helyében, 10 nap nyaralás után kimosakodni, mosni, a holnapi munkakezdésre készülni sem öröm, úgyhogy biztos nem velem akart most beszélgetni.

Hát megvagyok. Ne kérdezzétek, hogy hogy. Szarul. Vége a ME kapcsolatnak, a munkának, a magánéltnrk. Persze a vége az nem most van, hanem már sokkal korábban. Vagy inkább későbben? Szóval még fáj. Meddig fog még fájni?
Tegnap fotóztam, egy-két kép nagyon jól sikerült.
Ez legalább örömöt okoz.

El vagyok havazva. Munka, munka, munka. Elhatároztam, hogy nem dolgozom kétszer annyit, mint mások. Ernő hazamegy négy, fél öt körül, hát én meg hazamegyek 6-kor. Az is sokkal korábban van, mint máskor, amikor 7-8 óra körül indulok haza. Készülnöm kéne egy kicsit az utazásra is, de magamra nincs időm. Össze kéne írni, hogy mit viszek magammal, olvasni kicsit az úttal kapcsolatban. Mindig megfogadom,hogy nem utazok készületlenül, de nem sikerül.
A hangulat feszült az irodában. Az okát nem tudom, de érzem. Ernő sokkal lelkiismeretesebben dolgozik, már tegnap meg is dicsértem, mert tudom, hogy a dicséret mindig nagyon jól esik. Nem segített ez sem. Mármint a hangulaton.
Eszter hamarosan költözik. Nem tudom milyen lesz utána. Ez egy időszámítás. Amikor együtt laktunk 5 hónapig, és utána. Mint Krisztus előtt és után. Neki is úgy, mint nekem, biztosan nagyon jó is lesz, és nem is. Kell az egyedüllét, de az is kell, hogy legyen kihez szólni. Már megint sokat tanultam tőle. Elég groteszk, hogy az ember a gyerekétől tanul, de nem szégyellem, sőt még büszke is vagyok rá, mert ilyen felnőtt vált belőle.
A kert szép, de a fű nagyon nő. Gondolkozom valami komolyabb fűnyírón, mert min.2-3 óra a fűnyírás. Ha most hazamegyek, nem tudom befejezni. Éppen hívott egy ügyfél, hogy iderohan egy papírral, addig összekészülődök, aztán megyek haza.

Hát ez a mai hangulatom. Örülök,hogy belekukkantottam a Nők Lapjába, és találtam a Falcsik Mária verset, mert elindított- szokás szerint - egy lavinát, rákerestem a többi versére, találtam verseket, találtam blogot, teli nekem tetsző és kevésbé tetsző idézetekkel. Ami tetszik, azt idemásoltam, mert most ilyen az én hangulatom. Nevezhetném elég vacaknak is. Kicsit reménytelennek is. Majd javul ez. Szokott.
Gyűlölöm, ha hazudnak nekem. Egyre jobban és jobban gyűlölöm. Szikrázik ez a szó a szemem előtt. Ernő mondja, gyanúsan sokszor, hogy rohan, mert a dvd szerelőhöz siet, kész a lejátszóm, majd ugye kiderül, hogy egy bicikliszerelőhöz ment, sőt az is, hogy egy biciklitúrára készül. Miért kell a hazugság? Jó, elhozta a lejátszómat is...
Hazamegyek, eszek egy kis fogyós kaját. Nagyon lassan fogyogatok. Valahogy jobb lenne gyorsabban.

Komáromi János

ha lenne aki …

Széttépném foszlott
bánat-köpenyem,
ha lenne aki hívna
engem.

Eldobnám könnyeimtől
áztatott titkaim,
ha lenne aki hinne
bennem.

Összetörném fájdalmam
kristály kelyheit,
ha lenne aki sírna
értem.

Szétosztanám szánalmas,
összegyűjtött kincseim,
ha lenne aki levenné harci
vértem.

Kivágnám lelkem sötét
erdejének minden rettegését,
ha lenne aki simítaná
arcomat.

Földbe taposnám
kínokkal terhes perceim,
ha lenne aki értelmetlenné tenné
harcomat.

Tűzre vetném mindennapi
hazug álarcaim,
ha lenne aki szeretné
hétköznapjaim.

Szétmorzsolnám legszebb,
legigazabb gondolataim,
ha lenne aki velem álmodná
álmaim.

Elfeledném kétségeim
be nem hegedt sebeit,
ha lenne aki reményt adna
nekem.

Szétdobálnám csókolatlan,
féltve őrizgetett csókjaim
ha lenne aki látni tanítaná
szemem.

Elhagynám örömtelen,
torz mosolyaim,
ha lenne aki szorosan simulna
hozzám

V. Shoffstall: Útravaló

"Egy idő után megismered a különbséget,
egy kézfogás,
és a bilincs szorítása között.

És megismered,
hogy a szerelem nem vonzalom,
és egy társ nem biztonság.

És megismered,
hogy a csók nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod kudarcaid
emelt fővel és előre tekintő szemekkel,
asszonyi bájjal, férfias erővel,
s nem gyermeki bánattal.
És megismered hogyan építsd a jelen útját,
mert a holnapé túl bizonytalan,
hiszen a tervek, és jövők útja félúton mindig megszakad.

Egy idő után megismered,
még a nap is megéget,
ha túl sokat kérsz.
Így virágoztasd csak fel saját kertedet,
díszítsd csak fel saját lelkedet,
és ne várd,
hogy valaki más hozzon virágot neked.

És tanuld meg,
hogy tudsz szívós lenni,
és igenis erős vagy,
és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj,
minden búcsúval csak tanulj. . . "

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid áIInak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

FALCSIK MÁRIA

Ajánlás

huszár most itt az alkalom: egymásnak megbocsássunk
már inkább emlék e kis fanyar semmint elszámolásunk
hisz nincs mit újraélnünk se könnytörölve bánnunk
kaptunk és adtunk rendesen - a fű kinő utánunk

Falcsik Mária: Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

Amilyen jónak ígérkezett a mai nap, olyan rosszul éreztem magam délután. Matyi szülinapját ünnepeltük, és ott volt a húgom is. Elmeséltem, hogy hívott Keneséről az ember, odament, hogy rendbetegye a kertet, de olyan sok a hullott falevél, hogy nem lehet tőle füvet nyírni, mit csináljon, szállítsa el, ez 8eft, vagy húzza össze egy kupacba. Hát gondolkoztam rajta, jön egy szél, újra szétfújja, semmi értelme összehúzni. Mondtam, hogy szállítsa el. A Bea meg nekem esett, hogy milyen drága, és ők elégetnék, stb. Azon gondolkozom, hogy többet nem mondok el semmit, kifizetem a fenntartást a maradék pénzből, vagy egyszerűen azt mondom, hogy minden problémával hívja az ember a Beát, aztán majd ő tárgyal vele. Mondtam is neki, hogy kiváncsi lennék, ahogy a Norbi elmegy Kenesére pénteken és egész nap égeti a faleveleket. Teljesen elvette a kedvemet mindentől, utána már nem is éreztem jól magam. A gyerekek aranyosak voltak, de kivülállónak éreztem magam, nem is igen törődtek velem, persze nem is várható el. Anci mosogatott, Jancsi tévét nézett. Nem volt kivel beszélgetnem, hát úgy gondoltam hazajövök. Itthon sem történt semmi, éhes vagyok, rossz kedvem van. Rettenetesen zavar Ernő kétkulacsos játéka, mit két, három!!! Rátaláltam a skypon a többi nevére, kettőre, és még ki tudja hány van. Így már érthető, hogy esténként, ha írok neki a skypon, miért nem tud (akar) válaszolni, nem figyel oda, stb. Mit mondjak, nem esik jól egyáltalán. Gondolom gmail címe is van néhány. De jó lenne, ha nem okozna minden egyes alkalommal olyan fájdalmat, mint amilyet okoz.

Még bírom a fogyózást! Hihi, ez a 3. nap.
Tegnap Mónival beszélgettem este telefonon. Mikor előző nap megemlítettem neki, hogy Ernő milyen disznó, mindjárt belelkesült,hogy mi is történt? Mondtam, hogy felhívom telefonon. elmondom. Igazából nem tudom, hogy rátartozik-e, de legalább beszélget velem. Egyébként nemigen, mert nem szokott felhívni. Sokszor örülnék neki pedig. Aztán eszembe jut,hogy én sem szívesen hívtam fel a saját anyámat sem. Most már bánom. Az anyósomhoz is azért mentem el Tata halála után, és azért hívom fel néha, mert tudom, hogy jól esik az embernek, ha kicsit odafigyelnek rá és van kihez szólnia. Főleg neki, aki egész nap tudna dumálni.

Ez a mai nap sem jobb mint a többi, nagy lelkesedéssel indulok dolgozni, majd délben rájövök, hogy már megint nem haladtam. Telefonok, kérdések, problémák, levélbontás - naná,hogy csak fizetnivaló minden borítékban. Miért is elégedetlenkedek,hiszen történt jó is. Visszavitettem a szabályzatgyűjteményt, mert nem voltak képesek 2 hónap alatt kiküldeni a hozzá járó CD-t. Kedvező hozzáállást tapasztaltam, úgyhogy ez mégiscsak jó.
Tegnap sikerélmény, nagy nehezen megálltam, hogy ne egyek. Lelkileg volt rossz. Arra gondoltam, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy egy léböjt kúrát végigcsináljak. Az esti órákra már szinte depressziós lettem, hogy nem ehetek. Kicsit éhes is voltam, de ez zavart legkevésbé. Belegondoltam, ez olyan, mint a kábítószereseknek az elvonási tünetek. Szabályszerűen szenvedtem. Még jó, hogy nem olvassa senki ezeket a sorokat.

Hát a nagy elhatározás. Belefogtam a fogyózásba. Szeretném jól és komolyan csinálni, úgy, hogy ne legyen kínlódás, de mégis hatásos legyen. Tudom, hogy nem jó nagy lépésekben haladni, persze nagyon szeretném, ha hipp-hopp meg tudnék szabadulni legalább 10 kilótól első nekifutásra, de ezt nem adják olyan könnyen. Tegnap megpróbáltam megenni, amit mától nem szabad, erre reggel a táskámban megtaláltam egy Bountyt, még Szegedről maradt. Betettem a hűtőbe, megvár.
Ma Neera szirupból készült 2 liter innivaló a "menü". Egyszer próbáltam, nagyon jó volt. Eszter nem hisz abban, hogy igazán elszántam magam erre, tegnap reggel nézte, ahogy elcsomagoltam a péknés csülköt magamnak, este nézte, ahogy megettem a maradék nápolyit. Na, majd én megmutatom...

Reggel lenyírtam a füvet. 9-re végeztem. 2 ra volt. Annyira finom fűszag volt utána, semmi kedvem sem volt eljönni dolgozni. A virágok gyönyörűek, énekelnek a madarak, (még) zöld a fű, süt a nap. Én meg itt ülök a kis irodámban, és készülök testben és lélekben a bérszámfejtésre.

Első blogom

Hát még ilyenem sem volt. Mármint blogom. Naplót írtam már, igaz azt is csak lánykoromban, és amikor nagyon szerelmes voltam, és amikor nagyon nagy szerelmi bánatom volt. Akkor most miért írok? Kiváncsiságból? Vagy hogy amikor a gyerekeim, unokáim (jézusom, lesz nekem unokám egyáltalán?) kezébe (gépébe) kerül, akkor majd olvashassák, és csodálkozzanak úgy, ahogy én csodálkoztam rá nagypapám naplójára nem is olyan régen. Azt nagyon jó volt olvasni. Kicsit közelebb került hozzám, pedig sajnos nem is ismertem. De ismeretlenül is szerettem. Amit róla meséltek, az mindig olyan szép volt. Később, mikor már nem volt, aki meséljen, azért én mégis hallottam róla ezt-azt. De nem rombolja le a szeretetet. Sőt ugyanúgy hiányzik, mint korábban.

Megpróbálom naplónak használni ezt a blogot, ide fogom írni, ha lesz időm a gondolataimat is, és hogy mi is történt velem, hogy mit szeretnék, hogy mi foglalkoztat, stb. Remélem könnyű hozzáférni, egyszerű és gyors a használata. Manapság az idő a minden. Sajnos. Senkinek semmire sincs ideje. Nekem sem nagyon. Mint ahogy most sem, mert idegesít, foglalkoztat, hogy dolgoznom kéne, hogy haladjak, hogy eleget tegyek mindenki kérésének, kivánságának, elvárásának.

Tegnap óraátállítás volt, nyári időszámításra álltunk át. És most világos van, úgy érzem, mintha még alig dolgoztam volna, pedig elfáradtam, de mindig sötétben megyek haza, alig vagyok világosban otthon, az utcán, bárhol - az irodán kívül.

Még azt kell eldöntenem, hogy kinek is írom a blogomat. Csak magamnak, de nem baj, ha mások is látják? Másoknak írom? Célzatosan, bizonyos embereknek, hogy így mondjam el, amit akarok velük közölni? Még nem tudom biztosan a választ. A későbbiekből biztosan ki fog derülni.

Na, mars haza! Fel kell készülni az elkövetkezendő fogyókúrára. Elhatározás, elszántság. Előtte azonban fel kell ennem mindent, ami otthon található, és hizlal, nehogy véletlenül rácsapjak valamikor a fogyózás közben.