El vagyok havazva. Munka, munka, munka. Elhatároztam, hogy nem dolgozom kétszer annyit, mint mások. Ernő hazamegy négy, fél öt körül, hát én meg hazamegyek 6-kor. Az is sokkal korábban van, mint máskor, amikor 7-8 óra körül indulok haza. Készülnöm kéne egy kicsit az utazásra is, de magamra nincs időm. Össze kéne írni, hogy mit viszek magammal, olvasni kicsit az úttal kapcsolatban. Mindig megfogadom,hogy nem utazok készületlenül, de nem sikerül.
A hangulat feszült az irodában. Az okát nem tudom, de érzem. Ernő sokkal lelkiismeretesebben dolgozik, már tegnap meg is dicsértem, mert tudom, hogy a dicséret mindig nagyon jól esik. Nem segített ez sem. Mármint a hangulaton.
Eszter hamarosan költözik. Nem tudom milyen lesz utána. Ez egy időszámítás. Amikor együtt laktunk 5 hónapig, és utána. Mint Krisztus előtt és után. Neki is úgy, mint nekem, biztosan nagyon jó is lesz, és nem is. Kell az egyedüllét, de az is kell, hogy legyen kihez szólni. Már megint sokat tanultam tőle. Elég groteszk, hogy az ember a gyerekétől tanul, de nem szégyellem, sőt még büszke is vagyok rá, mert ilyen felnőtt vált belőle.
A kert szép, de a fű nagyon nő. Gondolkozom valami komolyabb fűnyírón, mert min.2-3 óra a fűnyírás. Ha most hazamegyek, nem tudom befejezni. Éppen hívott egy ügyfél, hogy iderohan egy papírral, addig összekészülődök, aztán megyek haza.