Megjöttem Szelídről este. majd megzavarodtam útközben. A fülem csengett végig, taknyos is voltam, feszítette a fejem. A sipolás, csengéstől meg lassan idegbajt kapok. Azt hittem, hogy teljesen elmúlt. Hát nem.
Eszter jött ma, hozta a bicikliket, bringatartót és az ottfelejtett holmijaimat. gondoltam ki van éhezve levesre, gyorsan rittyentettem egy karalábélevest, de nem kellett neki. Viszont most aranyos volt, kedves volt. Szelíden azért tudott olyan hangon rámszólni, kioktatni, hogy jaj. De ott úgy látszik ez volt a divat, a Mony is letolta az anyját lépten nyomon. Sszóval jó lett volna, ha kicsit ittmarad beszélgetni, mert ott sem tudtunk. De belátom, hogy én sem szívesen maradtam volna most a helyében, 10 nap nyaralás után kimosakodni, mosni, a holnapi munkakezdésre készülni sem öröm, úgyhogy biztos nem velem akart most beszélgetni.