Amilyen jónak ígérkezett a mai nap, olyan rosszul éreztem magam délután. Matyi szülinapját ünnepeltük, és ott volt a húgom is. Elmeséltem, hogy hívott Keneséről az ember, odament, hogy rendbetegye a kertet, de olyan sok a hullott falevél, hogy nem lehet tőle füvet nyírni, mit csináljon, szállítsa el, ez 8eft, vagy húzza össze egy kupacba. Hát gondolkoztam rajta, jön egy szél, újra szétfújja, semmi értelme összehúzni. Mondtam, hogy szállítsa el. A Bea meg nekem esett, hogy milyen drága, és ők elégetnék, stb. Azon gondolkozom, hogy többet nem mondok el semmit, kifizetem a fenntartást a maradék pénzből, vagy egyszerűen azt mondom, hogy minden problémával hívja az ember a Beát, aztán majd ő tárgyal vele. Mondtam is neki, hogy kiváncsi lennék, ahogy a Norbi elmegy Kenesére pénteken és egész nap égeti a faleveleket. Teljesen elvette a kedvemet mindentől, utána már nem is éreztem jól magam. A gyerekek aranyosak voltak, de kivülállónak éreztem magam, nem is igen törődtek velem, persze nem is várható el. Anci mosogatott, Jancsi tévét nézett. Nem volt kivel beszélgetnem, hát úgy gondoltam hazajövök. Itthon sem történt semmi, éhes vagyok, rossz kedvem van. Rettenetesen zavar Ernő kétkulacsos játéka, mit két, három!!! Rátaláltam a skypon a többi nevére, kettőre, és még ki tudja hány van. Így már érthető, hogy esténként, ha írok neki a skypon, miért nem tud (akar) válaszolni, nem figyel oda, stb. Mit mondjak, nem esik jól egyáltalán. Gondolom gmail címe is van néhány. De jó lenne, ha nem okozna minden egyes alkalommal olyan fájdalmat, mint amilyet okoz.