Mari néni és Takácsi

Megjöttem. Ez eddig nem olyan nagyon érdekes. De túl is éltem. Mit is? A rengeteg sok finomabbnál-finomabb kaját, a sok kényeztetést, a semmittevést. És az elvonást tévétől, rádiótól, számítógéptől. Nagyon vigyáztam, hogy ne legyek rendetlen, hogy belesimuljak a sok évtizedes szokásokba. A mosófazékban melegített vízzel mosogatásba, a víztakarékos vécé és kézmosó használatba, a villanyégő nem használatba. Örömmel megyek és örömmel jövök. Csodálatos dolog, amikor az embert szeretik. Itt nekem ilyen csodában van részem. Mari néni fáradhatatlanul dolgozik. Nem panaszkodik, pedig lenne mire. Hihetetlen tisztaság mindenhol. És rend mindenhol. Ropogós ágynemű, ropogós konyharuha, ropogós terítő. Puha sütikék és puha husikák. Mert egyes száma egyiknek sincs. Nincs csak egy sütemény és nincs olyan, hogy csak egyféle hús. Örülök, hogy nem főzött háromszor háromféle levest.

A mai ebéd és a leves husija nemrégen még itt kapirgált ezekkel  a tyúkokkal együtt. Vasárnap kacsamáj, kacstöpörtyű, hétfő tyúkhúsleves, kacsasült, kedden zöldbab főzelék fasírttal. Szerdán rántott csirke. Friss uborkából saláta. Idén eltett csemegeuborka. Vaníliás kifli, ribizli lekváros linzer. 

Hétköznapi ünnepek. A lelkünknek és a testünknek.

Jó volt. Mindig is jó volt. és ha lesz még, akkor is jó lesz. Persze az elmaradhatatlan beszélgetések, kis pletyka. De ez is kell. Hétköznapi hős. Már-már értelmetlen küzdelem a mindennapi betevőért. A makulátlan tisztaságért, a katonás rendért, a tele fagyasztóért, a tele kamráért. A kertben sehol egy gaz. Nem várja el senki. Saját maga várja el. Mint ahogy a temetőben sem várja el senki, hogy ne legyen gaz a sír körül. 

És örülök, hogy legalább ebben az egyben tudok annyit segíteni - mert többet nem enged -, hogy

elviszem minden alkalommal a temetőkbe. Viszünk kapát, gereblyét, virágot. Ilyenkor megnyugszik, örül. Itt is rend van. Így kell lennie. A neve már odavésve a fekete márvány sírkőre az első férje neve mellé. A születés évszáma 1930. Nem jó látni. Remélem még sokáig nem kerül oda a második évszám. Még nem kérdeztem meg tőle, hogy miért a lánykori neve. Ez olyan érdekes, főleg falun nemigen szokás. De illik hozzá. Határozott, erős egyéniség. Nagy Mária. Mari néni. Marika néni. Kinek hogy. Sokat kaptam, kapok tőle is. Szebb az életem azáltal, hogy találkoztam vele, hogy a szeretetébe, a szívébe fogadott. Jó nekem.