Filléres emlékeim

Azt hiszi az ember, hogy hoz ez nagy elhatározást, hogy kidob mindent, megszabadul mindentől, ami nem kell. Ez pontosan így történt velem is. érdekes úton jutottam el idáig. Az állandó takarítás ellenére is mindig porcicák, kosz, árasztotta el a hálószobát. Egyszerűen megmagyarázhatatlan,hogy miért. Végiggondoltam, hogy mi van a hálószobában. Vegyük sorra. Leginkább az ágyam. Ebből jönne a por? Az alja bútorlap, lábakon áll, a matraca szinte új. Persze a már létrejött porcicáknak nagyszerű búvóhely. Elemes szekrények vannak még, amikhez korábban betegesen ragaszkodtam. Szinte szerelmes voltam a gyönyörű fenyőfa bútorba, melynek széles vörösfenyőből, a fiókok és az ajtók világosabb fenyőből készültek. Sajnos most itt, ebben a lakásban már sem nem hasznosak, sem nem szépek. Együtt egy sorban, öt méteres szélességben. Na, az igen, az szép volt. Most pedig szana-szét szedve, összerakosgatva, mint a gyerekek fa építő kockája. Semmi egység, akármit is találok ki. Ezek az elemek rengeteg könyvet, újságkivágást, varró újságokat, kötés-horgolós könyveket tartalmaztak a nyitott polcokon, és a zártakban ezerszámra a régi fotók, az ágy melletti kellékek, és még biztos olyan dolgok, amiket évek óta nem találok. Kiváló hely a lerakódott por, a hajszálak, mindenféle kosz gyűjtésére. A könyvekről már évek óta tudom, hogy nagyszerű porfogók, volt egy elhatározásom is, hogy beüvegeztetem a könyves szekrényeket, de valahogy nem vitt rá a lélek. Legnagyobb baj az, hogy 45 cm mélyek és két sorba  lehet pakolni a könyveket, ezért a hátsó sor mindig feledésbe merül, nem lehet nézegetni, emlékeket, olvasási élményeket felidézni, és naná, hogy azt keresi az ember (lánya), amelyik egészen biztosan hátul van.

Mit tudok tehát tenni? Könyveket kiebrudalni a hálószobából.  Ki az előszobába. Nagyon jó! Megszületett a megoldás! Sőt még a feng shui szerint sem jó, ha a hálószobában könyvek vannak. Persze a tévét is ellenzi, de ez egy másik téma, mégsem lehet minden a feng shui elvei szerint :-(

Találkozott a nagyszerű felismerés azzal a gondolattal, hogy a pincébe a tévé alá egy állvány, szekrény, polc kéne. A pincében van a szobabicikli, a szauna, és kimondottan ideillő lenne a hálószobából kikerült fa polcos elem, tetején elfér a tévé, ami biciklizés közben szórakoztat és a polcon pl. törülközők. Nekem ennyi elég volt. Akcióba léptem, interneten keresés, telefonálás, időpont egyeztetés, autózás, vásárlás, szerelés, bepakolás. Majd: kipakolás, leszerelés, egyeztetés, kicserélés, autózás oda-vissza, felszerelés, újra bepakolás. Mindegy, legalább előrébb vagyok.

A könyvekkel viszonylag egyszerű dolgom voltam, mert tudom, hogy mi az ami a szívemhez nőtt, mitől nem válnék meg, még az sem érdekel, ha majd a gyerekeimnek okozok vele rengeteg munkát, fejfájást halálom után. Igen ám, de mi legyen a szabásmintákkal, szabás-varrás tanfolyam jegyzeteivel, szépen megrajzolt illesztési ábrákkal? Mi legyen a kötés-horgolás-hímzés újságokkal, füzetekkel, kivágott cikkekkel, a kézzel írt sok-sok oldal kötés leírásokkal, a beragasztgatott, kockás papíron kirajzolt hímzésmintákkal?  A pausz papírra rajzolt Bambival, Csőrikével, kávéscsészét tartó néger (vagy török?) kisfiúval,? Lámpaernyő és fodros függöny szabásmintával?  Hát nem, mindennek van határa. Mit ér az ember az emlékei nélkül? Miért kéne megszabadulni mindentől? Nem csak a mában élünk. Igenis van múltunk, és miért ne tartogathatnám még akár porfogóként is ezeket a szépségeket, vagy csúnyaságokat, de a szívemnek, lelkemnek szép filléres emlékeimet? Mik is ezek? Lehet, hogy lassan már senki sem emlékszik rájuk, csak én. Talán az utókornak, ha érdekli, ha nem, ide beteszem (remélem lesz rá időm) azokat, amiket megtaláltam, és nekem kedves, boldogságos időket idéz. 

El is gondolkoztam. Nekem akkor jó volt. És most milyen?

Felirat hozzáadása