Állatkert, bivalyrezervátum és medveotthon

Golo

   

Rá kell, rá akarok szánni egy teljes bejegyzést. Hiányoznak az állatok. Közel állnak hozzám, és mégis olyan távol. Nem szeretnék kezes jószágokkal együtt élni, akik úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük, de akár egy hétig is ott tudnék állni egy vadon élő állat közelében. Az első ilyen élményem az állatkertben volt, amikor a gorillapárnak bébije született. A bébi nem érdekelt annyira, de a hím gorilla annál inkább. Több órát álltam az üveg előtt, és csak néztem. Minden benne volt a szemében. Gyönyörű volt és csodálatos. Szép, szomorú, kíváncsi, bátran mondhatom, hogy értelmes. Nem találok fotókat, lehet, hogy annyira el voltam varázsolva, hogy elő sem vettem a gépemet. De hát mire való a net? :)


A második maradandó élményem a bivalyrezervátumban volt.
Csak álltam és álltam a bivalyok mellett. Csillogó, fényes szőrük, hatalmas barna

szemük megbabonázott. Az ő szemükben nem volt annyi értelem, de a nézésük, a tekintetük, a testtartásuk szép volt. Volt bennük valami fenséges. Valami, amit sosem tudok megmagyarázni, de nézem a mozdulataikat, nézem, ahogy vonulnak, ahogy egymásra mordulnak, ahogy  táplálkoznak, ahogy semmivel sem törődve végzik a dolgukat. Természetes módon élnek.

Köszönöm Cofinak, hogy elvitt ide, és volt türelme hozzám, megvárta, míg elmozdulok az állatok közeléből.  Örülök, hogy nem egy szűk ketrecben láttam őket, hanem hatalmas nagy területen, természetes körülmények között.

Tegnap jó volt. Nagyon. Vágytam már szabad levegőre, kis mozgásra és az állatokra. Elmentem volna egy állatotthonba is, ahová befogadnak kóbor állatokat, de már sokszor elindultam és visszafordultam. Félek. Magamtól. Félek, hogy beleszeretek egy kutyába és elhozom. Naná, hogy  nem lenne jó sem neki, sem nekem. Vagyis nem tudom. De amióta hallottam a veresegyházi medveotthonról, azóta mehetnékem van. "macit akarok látni, farkast akarok látni". Gábor, köszönöm, hogy eljöttél. Ez veled volt olyan jó! Ott álltam a rács mellett, hallottam a szuszogásukat, éreztem a szagukat, láttam a szép barna vagy koszos, loncsos bundájukat,
álmos szemüket. És a farkasok. Már láttam embereknél hideg barna szemet. Most már azt is tudom, hogy az állatoknál is van ilyen. Nem minden barna szem meleg. De óriási élmény volt ott lenni, ott állni, nézni őket, figyelni. Csak a közelükben lenni.Sokkal többször kellenének ilyen programok.

Puliszka hagymával

1,5 l forrásban lévő vízbe, kevergetés mellett beleszórjuk a kukoricadarát, sózzuk, borsozzuk, majd néhány perces főzés után lefedve hagyjuk megduzzadni. Közben kolozsvári szalonnát felkockázunk, kevés zsírban ropogósra sütjük, kivesszük. A zsírban karikára vágott hagymát is sütünk, addig, amíg ropogós nem lesz. A puliszkából evőkanállal galuskákat szaggatunk, meglocsoljuk tejföllel, rászórjuk a pirított hagymát és a szalonnát.

 

 Evőkanállal kiszaggatjuk                           

Nincs más hátra, meg kell enni :)

A kukoricadarát megfőzzük

Hagymát és szalonnát pirítunk

Tejföllel meglocsoljuk, rátesszük a hagymát és a szalonnát

                                            

Egy lusta vasárnap

Ez a vasárnap már nem is úgy indult, ahogy szokott, ahogy kellett volna. Azaz még nyolckor is ágyban voltam és egyáltalán nem esett jól felkelni, de már annyit feküdtem, hogy képtelen lettem volna tovább ágyban maradni. Különben is nagy elhatározásokkal aludtam el, végre befejezem a lakás takarítását, ágyat húzok, mosok, és nem utolsó sorban rászánom magam két vásárlásra is, Aldi és Obi, amiket már hetek óta húzok-halasztok.
Nagy álmosan kávét főztem, leültem a géphez....és egy óra múlva fájó derékkel, elzsibbadt végtagokkal kászálódtam ki a fotelból és már tudtam, hogy a vásárlásból semmi sem lesz. De hát nincs veszve semmi, még maradt tennivaló bőven. Egy fehér mosást sikerült betennem, sőt, mikor írom ezeket a sorokat, 15 óra van éppen, már ki is teregettem. Szóval haszontalanul mégsem telt a nap. Telefonbeszélgetés Évivel, telefonbeszélgetés Marival. Akik ismerik őket, nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyi idő :)
Nem nekem köszönhető, legfeljebb a türelmemnek, hogy felkerült a régóta vágyott rács a garázs ablakára. Ez olyan nagy esemény számomra, hogy le is fotóztam.

Anti és a remekmű

Tényleg jó lett

Kicsit beszélgettünk Antival, össze volt fagyva, főztem neki teát. És mire hazament, már dél is volt.  Nesze neked tervek, tettrekészség!

Letöltöttem a fotókat, sőt közben megkaptam a veresegyházi medveotthonban készült fotókat is, ahol tegnap voltunk. Nem tudom megállni,hogy ne tegyek ide néhányat. Gyönyörűek.

 

Na, és mikor nem vagyok én éhes? Hát persze, hogy mindig az vagyok. Kitaláltam egy gyors, "diétás" kaját. Sajnos nem csak kitaláltam. Bele is fogtam. És a nagy részét meg is ettem. Nézzétek meg a következő bejegyzésben, mert beteszem a receptjeim közé is :-)
Közben nagy lelkesedéssel nekiálltam egy régimódi szakácskönyvet szerkeszteni. Nem tudom mi lesz belőle, sok benne a hiba, jelenleg 59 oldalnál tartok. Ajándéknak is jó lenne, biztosan örülnének neki azok, akik élvezik anyáink,nagyanyáink főztjét, de fogalmuk sincs, hogy is kéne elkészíteni. 

Mondj igent

Szabó Irén - Szeitz Kriszta : Mondj igent
http://www.youtube.com/watch?v=amgRLYZ4Ai8&feature=share

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

   
Tudnál-e esőben is nevetni,

Egy szúrós fenyőfát megölelni,

Élvezni a pillangók táncát,

Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

 
Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!
 

Ehhez mit is tehetnék hozzá....Szavakból semmit, de a fotók a sajátjaim...

Újabb elhatározás

Elhatároztam, hogy nem ülök annyit a gép előtt, mint eddig, vagyis, mint az utóbbi időben. Ez már nem normális. Igazából az a nem normális, amiért ott ülök. Sorra nézem, nyitogatom meg a közösségi oldalakat, a levelező programjaimat. Várom, hogy törődik-e velem valaki, hogy akar-e nekem valaki bármit is mondani, vagy kérdezni. Érdeklek-e valakit egyáltalán. Itt van pl. a Facebook mai napi horoszkópja nekem.

Levegős jegyednek köszönhetően ezen a hétvégén is szerencsére igen nyitott és alkalmazkodó leszel, így egészen könnyedén veszed az akadályokat. Ne légy türelmetlen a tested jeleivel, átalakulási folyamataival vagy akár az érzelmek fejlődésével kapcsolatban! Ha mégis feszült kedved lenne, vezesd le fölös energiádat a sportban vagy egy közeli strandon, netán este egy táncos buliban!tipp: Ha már hétvége és sok a friss gyümölcs, befőzhetnél egy kis lekvárt például!

Szóval el fogom foglalni magam, mint ahogy eddig is tettem. Edzés, barátnők, mozi, tánc. Igaz, egyáltalán nem erre vágyok. Miért vagyok ennyire maximalista? Miért nem tudok maradéktalanul örülni annak, ami van? Mindenkinek tudom a jó tanácsokat osztogatni, csak magamat nem tudom meggyőzni. Ilyenek járnak az eszemben, mint ez a yin-yang festmény, és akinek elküldtem... Na, erről valahogy le kell szoknom. Szerintem én fogom ettől jobban érezni magam. Igyekszem.... Majd beszámolok....