Egy csodálatos este volt. Falusi Mariann rendhagyó előadóestje. A címe is érdekes volt, akkor még azt hittük arról fog szólni, hogy lelki bánatunk miatt esszük degeszre magunkat. Most már érzem, hogy erről szólt, de az előadás után kérdően néztem Eszterre, hogy ez a cím azért félrevezető volt ám, ugye? Később olvastam: Miattad van minden, te másik, aki nem érted, vagy érted, de nem érdekel, vagy érdekel, de nem tudsz mit csinálni. Azért írok erről, mert volt benne egy rész. A kapcsolat kezdetén miféle kérdések merülnek fel az emberben, szinte felőrlik a kérdések. Vívódik,küszködik. Szeret, nem szeret? Hívjam, ne hívjam? Miért nem hív, talán neki semmit sem jelentett a találkozásunk? Az ember (lánya) néz maga elé üveges szemekkel és a fejében kavarognak a gondolatok, és eluralkodik a nagy bizonytalanság az euforikus érzéssel egyetemben. És csak vívódik. Hurcolja magával a telefonját, hogy nehogy elmulassza, ha mégis hív... De nem hív. Ha én hívom, mit gondol majd rólam? Főjön csak a saját levében. Ehelyett én fővök. Hát most itt ülök üveges szemekkel, nézek magam elé és 100-szor is elgondolom,hogy mit csináltam rosszul. Persze magamat adtam, de kell ez neki? Nekem nagyon kéne Ő. De mit csináljak? Ha rámenős vagyok, az jó lenne? És ha pont attól ijesztem el? Eddig minden pasi az első alkalommal az ágyába akart hurcolni. Jó esetben az ágyába, mert bokorba, csónakba, bárhova, csak már megdughasson. Ő meg még megcsókolni is alig akart. Na, most aztán bajban vagyok. Győzködöm magam, hogy tessék magamat nem beleélni, akkor kisebb a csalódás, de nem sikerül. Tudom, nincs valami jó meggyőző készségem. Hát még magammal szemben. De olyan jó volt vele lenni. És szeretnék még, szeretném még, szeretném.
Kedves nőtársaim, akik ezt olvassátok, írjátok meg a véleményeteket, idemásolom, hogy mit kaptam tőle:
"Azt hiszem, hogy a tegnapi találkozás végén a csók nekem is jól esett, bár nem akartam volna. Csak úgy jött.Nem tudom még, hogy szeretném-e a kapcsolatunkat. Ne haragudj, ha a csók biztatás volt...."
Annyi biztos, hogy korrekt és kedves. Sajnos átkozottul kedves. Istenem, miért nem kellek én annak sosem, aki nekem kell? Most csak ülök tehetetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése